2010. október 31., vasárnap

konyha-stúdió I. rész

Hogy mit is csinál anyu otthon megőrülés ellen?
Bizony, bármit. 
Most játék konyhát építek.
Mici főz. Tigrissnek főként. Rikki etetőjében üldögél Titi és ő saját készítésű étellel eteti.
Szülinapi meglepetés lett volna a játék konyha. De valahogy egyik sem tetszett. Ez kicsi, a másik műanyag, a harmadik otromba, a negyedik méregdrága. Bár lehet mi vagyunk válogatós szülők.
Így döntöttem. 
Készítek játék konyhát!
Alap felszerelés: dobozok (több féle, kicsi, nagy, a lényeg hogy viszonylag erősek legyenek, karton tálcák) milton kapocs, széles ragasztó szalag, olló, sniccer, tapéta ragasztó, tapéta, festék, ecsetek, egy kevés ön tapadós tapéta.
Egész nyár derekától a dobozokat gyűjtöttem. Itt köszönném meg a ház sarkán lévő bolt eladóinak a segítségét, mert készséggel adtak oda mindenféle dobozt. A fő doboz forrásom azért így is a pelenkás dobozok voltak. Alig tudtam Micit távol tartani tőlük, mert ha egyszer egyet megkaparint!
Gyűjtögetés közben folyton azon törtem a fejem, hogy is nézzen ki. Legyen rajta platni, ahol lehet főzni. Legyen sütő. Persze, hiszen nekem is van ő is szeret tepsiben sütni. Legyen polc, ahová rakodni lehet. Pult, ahol vagdosni lehet. Kampó, amire akasztani lehet. Fiók, amibe pakolni lehet és mosogató!! Szóval ennyi doboz égen nincs, hogy ez mind beleférjen egy játékba. Így most, hogy kellő mennyiségű összegyűlt elkezdtem legózni. Rakosgattam ide oda, és elég gyorsan- hiszen csak alvás időben tudom csinálni- megfogalmazódott milyen is lesz.


Jelenleg kész a mosogató tálca, a polc, és a sütő. Sajnos a sütő kissé leszakadt a ragasztás miatt, de majd valahogy kijavítom. Már csak lábakat kell szerkesztenem alá, zárakat és akasztókat csinálni és kifesteni. 
most itt tartok:



képviselek!

Mai napi vívódásom megoldódott.
A probléma gyökere a tojásokban leledzik. Vagyis 7 vagy 8 tojást áldozzak e az édesség oltárán?
Rövid úton lezártam a tépelődést. 8 tojás megy vágóhídra.
A süti neve, képviselőfánk.


2010. október 26., kedd

Mici ruhák és egyéb nyalánkságok 4. fejezet - sapi és sál

Micinek minden évben új sapkát, sálat kell csinálnom. 
Idei ez lett.
Lilás, barnás sapi, csíkos sállal. Az arany fürtjei meg kikandikálhatnak alóla.


2010. október 22., péntek

Fraxinus excelsior

Tudjátok mi az a Fraxinus excelsior?
Nem?
Ez egy fa neve. 
A mai napon egy újabb élőlényt fogadtunk a családunkba. Igaz, ő nem a lakásunkban fog lakni, kissé messzebb tőle. De gyakran meg tudjuk látogatni, ha a tél behavazza a lombját, ha tavasszal gyomlálni kell, ha nyáron szomjazik a melegben és ősszel ha pirosra festi a nap a leveleit.
Ő, az új családtag, Rikki fája. Egyidős vele, együtt fognak növekedni. Éppúgy, mint Micié.
Ők azok: 
47° 25.483'  19° 4.264'
47° 25.497'  19° 4.248'
 
a kép forrása itt

négercsók...


Hűűű!!!! Nagyon nagyon szerettem a négercsókot!
Ma sétálás közben egy boltot találtam. Újonnan nyílt, mert eddig a helyén csempeszaküzlet volt. Bementünk Flórival körülnézni. Tulajdonképpen egy amolyan trafik szerűség, csoki, cukorka, kávé, alkohol, dohányárú, és kacatok, a tortaformától a zokniig.
Nézelődés közben négercsókot találtam! Gondoltam ennyi nekem is jár vettem egy dobozzal. Tudtam, hogy csalódni fogok, de utoljára Finnországban ettem, 8 éve!
Igen csalódtam, de azért nosztalgiával gondolok azokra, amiket régen kislánykoromban ettem, és a finnországi óriásokra!

2010. október 18., hétfő

őszi délutánok


Az időjósok ijesztgetései ellenére szép napos őszünk lett. A 'hideg esős, nyúlós napok következnek', és az 'ez lesz az utolsó napos hétvége' jóslatok, valahogy nem akarnak beteljesülni. Aminek bevallom örülök. Egy két évessel nagyon nem jó huzamosabb ideig bezárva lenni egy lakásban. Így régi jó szokást elevenítettem fel. Délután ha úgy ébrednek a lányok gyors uzsonna után megyünk a parkba. Nagyon szép ilyenkor a park. Régen amikor Mici kicsi baba volt minden nap kimentünk Maci elé. Olvastam, kötöttem amíg Mici aludt, amikor megérkezett apa ücsörögtünk a padon egy kicsit és hazamentünk. Rengeteg mindent kötöttem azokon a padokon.

 Ilyenkor ősszel amúgy is szép ez a park. Sárga piros fák, a nap meleg sugarai bujkálnak az ágak között ki ki bukkannak és melegítik az ember arcát. park. ilyenkor kevésbé veszem észre a szemetet, amit a park fenntartók rendszeresen szednek, de valahogy mégis mindig újratermelődik.

Mostanában ugyan kötni nem tudok, se olvasni, mert a park kicsi játszóterén kell őriznem Micit, vagy néznem ahogy akrobata mutatványokat csinál. De ettől még jó kimenni és együtt várni Apát mint régen.

2010. október 15., péntek

Játszótér mizériák VI.

A nehéz kezdet ellenére, úgy látszik mégis szép, napos és hosszú őszünk lett. Így a játszótér látogatásokat nem rekesztem be. Inkább folytatom. 
Ezt a teret mindenki ismeri, aki a Petőfi-híd környékén jár. Ismeri, de nem biztos, hogy tudatosult is benne hogy létezik. Lehet, naponta elmegy mellette és mégsem. Pedig nem bújik el a hatalmas platánok közé. Napos, nyitott, csak nem épp feltűnő a városi forgalomban. A híd tövében van. Egy nyugalmasabb helyen a Duna parton, ott ahol a sietős városi népeknek csak ritkán akad dolguk.
Már jártunk itt azelőtt is Micivel. Még úgy is, amikor Rikki csak gömbölyödött. Tulajdonképpen egy remek játszi. Csupa mászóka, lehet futkosni. Ellenben anyuknak nincs hová ülni. Összesen két pad van az elkeritett részen belül.  Így az anyukák ácsorognak, vagy a homokozó facölöpjein üldögélnek. A legrosszabb benne az, hogy nem vigyáznak rá azok akik ott játszanak.  A játékok között szemét van, cigaretta csikkek mindenütt,a hinták leszaggatva, a mászóvárak összefirkálva.

De ami egy kétévesnek kaland, az a Duna. A mászókáról ugyanis lelátni a Duna partra. Hajók, csónakok, madarak úsznak föl s alá a vízen. Elbűvöli őket. Főleg ha közben lehet kiabálni a kapitánybácsinak, hogy bele fog esni a kocsija a vízbe, ha nem vigyáz. Sajnálom, hogy az uszályok- pardon, tolóhajók kapitányai nem hallották, ahogy Micim barátnéjával karöltve kurjongat nekik.
Azért a játszótér megálmodójának volt annyi fantáziája hogy ez a mászóka tulajdonképpen egy hajót formáz. Ha nem is tökéletesen, de van kormánya, hídja. Szerintem csak a zászló hiányzik  róla.
A másik nagyon vonzó játék a csigás homokozó. Ez egy magas torony aminek a két oldalára egy-egy kötélhurok van csigára akasztva. A kötélen egy vödör és lehet fel le húzogatni, mint a maltert a kőművesek. Eltelt egy idő mire Miciék rájöttek mi is az és mit lehet csinálni vele. Mindenesetre jól szórakoztak mire kisakkozták a csiga használatát. Nagyon komolyan, igazi két és fél éveshez méltóan huzigálták a vödröt.
Utolsó szenzáció a madarak voltak. Szemtelen, városi varjak. Három dolmányos varjú ücsörgött a játszótér és a focipálya közti kerítés tetején. Szemeztek velünk. Nem kellett megmutatni nekik, hogy étel van nálunk. Ők tudták. Egy-egy méteres reppenéssel jöttek közelebb és közelebb. Nem zavarta őket két kislány akik egészen a lábuk alatt ugráltak és kiáltoztak, hogy kááárrr, kááárr! Koncentráltak, hátha potyázhatnak. Egészen közel lehetett menni hozzájuk.
Mindent egybevéve egy nagyon jó délelőttöt töltöttünk itt. Immáron sokadszor.

Zebrák

Süthetnékem támadt. 
Miután Mici kiadta ukázba, hogy zebrás legyen, mit tehettem volna egyebet, mint hogy csinálok zebra tortát. Nem sikerült a legszebbre, de elfogyott.
Ezen a sikeren felbuzdulva zebra muffint sütöttem a hétvégén. Vendég jött hozzánk és gondoltam a kávé mellé egy jó muffin mindig lecsúszik. Annyira lelkes voltam még a zebratorta sikerén, hogy ugyanabból a tésztából lett a muffin is. 
Íme:

(A recept itt)

2010. október 14., csütörtök

Játszótér mizériák V.

Megkésett ez a bejegyzés is, de azért remélem tetszik majd.

Szomszédunk mesélte, hogy felfedezni voltak és belefutottak egy nagy játszótérbe. Nem nagy kunszt, de a mászóka az elég jó. Na, ide is elzarándokoltunk, hogy megnézzük.


Elsőre rögtön szembeötlött, hogy egy irdatlan lyuk van a tér közepén. Még be sem mentünk, amikor láttuk. Mentségül a fenntartóknak, ősz van és most, amíg jó idő van karbantartási, javítási és felújítási munkákat végeznek szerte a  játszótereken. Az meg a hanyagságuk, hogy egy ilyen másfél méter mély lyukat egyáltalán nem zárnak el, vagy kerítenek körbe, megakadályozva a  kis kolmbuszkristófok lyukba pottyanását.
Próbáltuk megközelíteni, de csak úgy tudtuk, hogy körbekerültük az egész teret, kutyagumikon ugrálva keresztül. Az ok egyszerű. Az egyik panel kertészkedő kedvű ám rendkívül paranoiás lakói lekerítették a virágoskertjüket egy jó nagy, masszív kerítéssel, ami igen közel esik a játszótér kerítéséhez. Ez nem is lenne baj, csak aki hátulról, a főút felől érkezik szembetalálja magát egy kb.40 cm útszűkülettel, amin lapjával férnek el még a vékonykább gyerekek is. Ráadásul egy fa is áll az átjáró közepén. Így, aki "hosszú járművel" közlekedik, annak kerülnie kell.

Maga a játszótér nagy alapterületű. Ami ritkaság, hogy füves, nem pedig homokos, vagy kavicsos. Az egyetlen normális játéka egy mászóvár. Aminek duplaszéles csúszdája van. Persze ez sem két éveseknek való mászóka. Két tornya van. A kettőt egy kötél híd kapcsolja össze. Persze hogy Mici azon akart parádézni. Egy kis csúszdázás ás után meg is unta és jöhettünk is haza. Nem nyerte el a tetszését. Igazából az enyémet sem.


2010. október 4., hétfő

A tricikli ügy - 2. rész

Megkésett bejegyzések következnek.
Jobb későn, mint soha:

Megérkezett!
Minap szüleim nálunk jártak. Nagypapa lelkesen cipelte fel a másodikra a sok- sok holmit, amit nekünk hoztak. A lekvárok, zöldségek és gyümölcsök között ott trónolt, neki méltó helyen, a kisbicó! Amikor Mici meglátta már ugrált is örömében, hogy ő ráül, mert az az övé. Ahogy a frissem festett piros-fehér kerekek padlót értek vagy 16 kiló pattant rá, és lelkesen tekerni kezdte a pedáljait.

Azóta minden nap levisszük, és azóta mindennap hallgatjuk a hisztit, amikor valamilyen másik gyerek ráül. Mici minden alkalommal kijelenti, hangosan, jól érthetően: Szállj le! Ez az enyim! 
Van akinél bejön, van akinél nem.

Az egyetlen baj a triciklivel az, hogy nem olyan gyors, mint egy kis műanyag motor. Ugye ezt hajtani kell olyan gyors, amilyen gyorsan hajtják, a kismotor meg egy lökéssel száguld. Szóval ha motoroznak a játszótéren, akkor Mici kissé lemaradva teker a többiek után. De rém büszke, hogy ő "bicizik" mint a nagyok!