2011. december 11., vasárnap

megőrülés határán, azaz merjünk álmodni gyermekjátékot

Nos, itt valami frappáns szövegnek kellene állnia, gyöngy betűkkel. E helyett egy fotókkal illusztrált meglepetés játékbaba rövid, alig négy napos története lesz megörökítve. Remélem tetszeni fog.
Rikki lányom tévét néz. 
Na, mindent nem, kizárólag ami tetszik a buksijának. Ezek közül nagy- nagy kedvence lett az oly sok barátomnak kenyeret adó Bogyó és Babóca mese. Engem az őrületbe kerget vele. Elsőre még elviseli az ember, másodikra épphogy bírja, de sokadszorra hajam hullik tőle, és libabőrös leszek, ha hallom az Alma együttes bugyuta dalocskáját. De mit tesz Isten, a gyerekek meg vannak veszve érte. A meséért, a zenéért, a történetekért, és a szereplőkért is. 
Ennek a fent említett kislánynak Babóca a kedvence. De nagyon. Annyira, hogy elhatároztuk Macival, ezt fog hozni neki a Jézuska karácsonyra. El is kezdtük beszerezni, de botrányosan béna a kereskedelemben fellelhető példány, és borsos áron ráadásul. Addig fanyalogtunk, amíg Maci rávett, hogy készítsek, biztos jobb lesz, mint amit vehetnénk, mondta. 
 Meg is varrtam, pedig nem szeretek így ajándékozni kis gyereknek.

Íme a menet: 
Itt vannak a darabok, azt hittem pikk- pakk összevarrom, de annyi kis vacak darabja lett, hogy elsőre meglepődtem.

Majd mégsem volt bonyolult összevarrni

Itt készül a haja, még fodrászozás közben:

És íme készen: