keresztelő-kocka

A hétvégén keresztelőre voltunk hivatalosak. 

Nem hagyományos keresztelő ajándék, de azért remélem tetszeni fog a Kisasszonykának, akinek élete egyik fontos eseményén mi is, családostul részt vettünk.

kötögetések 2. Tigris új ruhája

Egy szép februári napon, Mici lányom vigasztalhatatlan sírásba kezdett.

Folyt a könnye, mint a zápor. A sétáló utca közepén keservesen zokogott. Próbáltam kiszedni belőle mi a baja, miért sír ennyire. De csak jobban rákezdett. Nagy nehezen némi gumicukorka hatására sírva, levegő után kapkodva mondta: De anya, fázik a Tigris! 

Nem tudtam sírjak, nevessek vagy bután bámuljak rá. Összepuszilgattam és megígértem neki, hogy teszünk róla hogy többé ne fagyoskodjon Kistigris. 

Otthon aztán előkerült egy sárga kiskabát, amit a csehszlovák gumibabának kötöttem, egy doboz gomb, fonalak, tűk, cérnák. Az eredmény pedig ez lett.

A gombok külön figyelmet érdemelnek, Mici választotta őket!

Maci-nap

Február 2. minden szempontból a Macik napja! 

Ugye minden évben ezen a napon jön elő a medve a barlangjából megnézni, hogy mi is odakinn a helyzet. Ha süt a nap visszabújik, ha nem kimászik és valami harapnivalót keres, mert tavaszodni kezd. 

Másrészt az én személyes mackóm szülinapja is erre a napra esik. 

Az ez évi meglepetéses ajándék, egy nagy torta! Minden évben meggy tortáért nyúz, hogy én nem csinálok neki pedig milyen finom volt az a tízen évvel ezelőtti! Így nekiláttam torta-sütni!

Két lelkes segítőm is akadt. Az egyik még nem tudta, miért lelkesedik ennyire mindenki, a másik meg már nagyon is tisztában volt vele. Így folyton a lábam alatt lődörgött. Két napom ment rá mire elkészült. Meggyes-kompótos- fagyasztós-vajas-tejszínes-piskótás, amit akartok van rajt-benne minden! 

Persze gyertya kell rá, mondta Mici lányom, így vettünk is rá. Igaz anya számolni nem tud, mert ami a dobozokban volt azt mind rátettem, mikorra megettük eszméltem, hogy 36 szál volt rajta, 34 helyett. Azóta ezen nevet a család.

Íme az alkotás maradéka, és a legkrémesebb, maszatos kis kukta meggy-díszítés közben:

Boldog Szülinapot Maci!!!!!

Fokföldi ibolyák III. fejezet. - sarjak

Egész sűrű erdő lett a levélkék mellett. Gondoltam itt az idő anyalevélről elválasztani őket, és saját cserépbe ültetni. Ráment vagy másfél órám, de sikerült, összesen 15 cserép pici ibolyát "gyártanom". A legeredményesebb a Hello Sunshine nevű ibolyalevél volt, 4 fiókkal a szárán.

Még a könyvespolcra is jutott belőlük.

Mérleg: 10 fajta, 13 db levél, maradt: 8 fajta, 4 anyalevél, 15 sarj.

babakönyvek világa

Ez a babakönyv- pocaknapló dolog azért visszás érzelmeket kelt bennem. Jópofa dolog naplót írni. Rém romantikus, hogy a polcon van egy könyv, amit egyszer majd megtalál valaki és jól szórakozik rajta. De először is kinek van erre ideje? Másodszor a blogok, fórumok korában nem ódivatú egy napló? Tudnak még az emberek kézzel írni? Vagy egyáltalán el tudnak e olvasni kézírást? Még messzebb gondolva mire a lányok felnőnek olvasnak e majd egyáltalán könyvet? 

(bár azt kétlem, hogy a könyvet nem fognak látni, csak nekünk több száz van, a nagyszülőknél szintén. 

Mi jó hírű könyvtolvajok vagyunk, így olvasni fognak, mert megnyúzom őket)

A pocaknaplónak nevezett, szerintem a túldimenzionált terhesség mindennapjait követő könyvecskéket én túl rózsaszínnek látom. Nem hiszem, hogy a lányom kíváncsi lesz egyszer arra, hogy anyu mikor hányta össze a lakást amíg őt várta, mikor ájult el miatta a HÉV-en stb...

De a babanapló az más dolog. Eleinte nem nagyon tetszett, nem akartam leírni mi történt az első pár évben, mi a születése napján mi a kórházban. De miután kaptunk egy ilyen előregyártott könyvecskét elkezdtük. Így a második év környékén már jópofa dolognak tartom. Erre lehet, hogy vevő lesz. Ha másra nem lesz jó, mi az apjával majd emlékszünk, amikor először kimondta hogy amindendit! Vagy amikor megfordult. 

Fellelkesedtünk, már Rikki is kapott egy ilyen könyvecskét. Az ő napjait is írjuk.