2011. május 30., hétfő

kertem 5.

megkésve:
Alakulóban van az erkély kertem! Most hogy végre itt a tavasz, megjöttek a gólyák. Irány a kert! A ház udvarát hetek óta próbáljuk rendben tartani. Fűgereblyézés, fa metszés ilyesmik. Itt az idő a ládáimat is rendbe tenni, az epreket megrendszabályozni, a cserepeket kiüríteni, hogy legyen mibe ültetni. Szerencsére Mici és Rikki nagy segítség. Folyton láb alatt vannak.
De a kert csak elkészült húsvétra! Szépen kelnek a virágmagok. A paradicsompalánták sorakoznak a cserepekben.

2011. május 26., csütörtök

Laaaa-jos-mííííí-zse!!!! 3. rész

Ezúton szeretném ismét megköszönni a csodálatos délutánt az Ifjú Párnak, és Szüleiknek.
Köszönjük még egyszer, ha kivirágzik a kövirózsa bemutatjuk neki, és ha kihajt a rozmaring ág nekik adjuk! 
Íme néhány kép, ahogy mi láttuk:

Ünnepibe öltözve
 
A rengetegsereg  
Aztán jöttek a kiskacsák
Tündértócsa az eskető mögött
Aztán megérkezett a Menyasszony
Hallgatózom
Vetettünk egy fotónyi pillantást a büszke férjre és nejére (adtunk puszit is!)
Apával csavargunk, na és Szabolcs bácsival
Lépcsős ugrabugra
  Anya Tigrisskével, Kingával és Apa nyakában
 Meglestük a bárányokat...
... a bocikat...
...és a menyasszonyt. (a "távolban egy fehér vitorla")
És búcsúzunk a rackákkal

Fülebaló anyának

Előkerültek a gyöngyök a kacatos kuckóm mélyéről. Gondoltam teszek pár feketés gyöngyöt Menyasszonyunk esti fejdíszére, de valahogy mégsem tettem rá. Mivel magamnak nem sikerült elkészítenem a kötött kiskabátot, így egy pár fülbevalóval és egy medállal leptem meg magam.

2011. május 24., kedd

Laaaa-jos-mííííí-zse!!!! 2. rész

Egy szép közhellyel kezdhetném ezt a bejegyzést, de nem teszem. Találjátok ki mi jutott eszembe.
Röviden és velősen a dolgok csak nem álltak össze szombatig. A kabátkák lassan haladtak, a rőfösnél nem kaptam rózsaszín szalagot, és Rikki foga eldöntötte ő most akar kinőni. Sírós, nem alvós, anyába kapaszkodós kismajommá változtatva kisebb lánykám. Mindezt lázzal, nem evéssel tetézve. Ilyen nehezen nem nőtt még foga. (eltelt azóta pár nap a foga még mingig nem akaródzik áttörni) Ezt fejelte meg Macim egy alapos gyomor rontással.
Utolsó percig nem tudtuk hogyan lesz. Hónapok tervei egy pillanat alatt mentek füstbe, keletkeztek újak, vagy alakultak át a régiek percről percre. Közben a sok aggódó nagyi figyelte az eseményeket.
Szombat reggel 8 óra. Eldőlt a nagy kérdés. Rikki marad nagymamával nagypapával. Mi hárman megyünk és hogy maradunk e vagy sem az kialakul.
Bevágódtunk a kocsiba, és hajrá! Maci itinerjét kezemben tartva-Mici babájával, tigrisével, ivó kulacsával, kekszével egyetemben száguldottunk Lajosmizse felé. Elég gyorsan odaértünk követtük az instrukciókat, de nagyon eltévedtünk. Némi útba igazítás után ráleltünk a kúriára. Egy tucat rackát kerülgetve begördültünk a parkolóba.  Mindenki rettentő készségesen segített, magyarázott és üdvözölt. Amíg a többi vendég nem érkezett meg, lepakoltunk és mentünk tejfelezni.
Csudaszép ez a hotel. Hatalmas park, ápolt gyep, apró tavacskák, árnyas fák. Van itt minden. Kis ösvény a 100 éves hárshoz, tündér járta árnyas liget az öreg tölgynél, kacsa mama vezeti a gyermekeit a tóba, rackajuhok legelik a pipiteret az árok parton. Bivaly és szürke marha hűsöl a nyárfák alatt. 
A vendég sereg pedig napernyők alatt iszogatja a hűsítőket. Micit elvarázsolta.
A tejfelezést öltözködés váltotta. Belebujtunk az ünnepi csinosba, amit annyit készítgettem, és puccba vágva róttuk a ligetekben a köröket. Mici únta, három évével neki ez csak sok idegen akiket sosem látott.
A hotel játszótere, a kacsák és koi pontyok érdekesebbek számára. De rettentő büszke vagyok rá, nagyon okosan végigülte a szertartást, a kötelező köröket. Kedvesen kopogott a cipőjével mindenkinek, aki  megkérte erre a mutatványra.
A vicces fotózást követően Micit kicserélték. Szaladt, ugrabugrált, sikongatott kopogtatta a cipőcskéit mindenki nagy örömére. Vagy háromszor is visszamentünk vicces-fotót csinálni. Felszedte a földről a konfettiket és szórta mindenfelé, hangosan sikongatva mellé. Majd menjünk tejfelezni kiáltással megkaptam az ukázt, és mentünk, mentünk, mentünk. Ki a kapun, a legelőre és felfedeztük a bárányokat, bikákat. Pipiteret szedtünk és kiabáltunk a bivalynak. Meglestük a friss házasokat fotózás közben.
Remekül telt az idő, csatangoltunk ketten Micivel a ligetek között egészen vacsoráig. 
Elfáradt kisnyulam fél 11-ig bírta a gyűrődést. Maci vállára borulva nagyokat pislogott, és a három évesek őszinteségével kérte, hogy menjünk aludni. Sajnáltuk, hogy asztalt kellett bontanunk, de ki tud ellenállni egy álmos kislány kérésének, miszerint az ágyikómban szejetnék, apa. 
Így fájó szívvel, bevallom egy kicsit csalódottan, elköszöntünk és hazahoztuk abba az ágyikóba a kopogós cipőst. 
(folyt. köv.)

vendég játék

Megígértem, így kiteszem a magam blogjára!
Régi kedves barátném első blog-szülinapját ünnepli ezért játékot hirdetett!
Aki szereti a kézi készítésű csipkecsodákat játsszon vele bátran!


én játszom! 
gyertek ti is!

2011. május 23., hétfő

Laaaa-jos-mííííí-zse!!!! 1. rész

Igen, Lajosmizse. Micim hangosan kiabálta végig a városkán, mire megtaláltuk a panziót, ahol a nagy esemény megtörténik, amire hivatalosak voltunk. Mert a Google Maps csak nem ismeri a térképet, így jól belevitt minket a sűrűjébe!
Hosszú, hosszú hónapok teltek el készülődéssel, tervezgetéssel, találgatással. Még munkát is kaptam! Azaz a menyasszony megbízott, de erről majd később beszámolok profi fotókkal illusztrálva.
Először találgattuk, hogyan lesz az ifjak részéről, mi lesz, hányan lesznek, ki jön. Majd terveztük azt, hogyan lesz az egész a mi részünkről. Hosszú viták vigyük e a gyerekeket, majd még hosszabb viták pro és kontra miért vigyük illetve ne vigyük őket.
E közben folyton az éghez rimánkodtam, csak valami be ne üssön, hogy jó legyen a ruhám és Micié is, hogy Maci öltönye bírja még egy alkalomra tisztító nélkül, hogy ne legyem hűvös, és még sorolhatnám.
Végül nagy nehezen kisütöttük: mind megyünk! Mind a négyen. Nagymama-nagypapa eljön a lányokért hazahozza őket, mi pedig eltöltünk egy kellemes estét, három év után kettesben. 
Hetek óta kötöttem, varrtam, szerveztem. Készült ruha Micinek, kiskabát Rikkinek, fátyol a menyasszonynak, hajdísz szintén neki és bizsu nekem. (még ezekről is írok csak győzzem) Rengeteget dolgoztam az elmúlt napokban a lányok alap szórakoztatása, és a házimunka mellett. Még sosem éreztem ennyire elpocsékolt időnek a játszótéren töltött perceket. De valahogy az utolsó órákban csak összejött, elkészült minden. Nagyszülők haptákban, lányok csupa csinosban, Maci öltönye ragyog, kis betonozás-vakolás rajtam és a ruhám is elég jó, szerencse hogy fekete.
Persze ez ideális lenne, ezért nem is így történt.
(folyt. köv.)

2011. május 5., csütörtök

Játszótér mizériák III.

Tavaly nyári kalandunk pótlása:

Még a nyár elején jártunk ezen a játszótéren. 
A terv az volt, hogy a  Kedves szomszéddal meg a gyerekekkel felszállunk a BKV-ra és átbuszozunk a Tropikáriumba. Amikor megláttuk a négy busznyi turistát ácsorogni a bejárat előtt elment a kedvünk a kígyók, békák, cápák világától. Így maradt a játszótér.
A Campona elött van egy elég tisztességes játszótér. Persze ez is korszerű, meg biztonságos, bár Mici lányom azonnal lefejelte a rugós sárkányt, amitől kicsit vérezni kezdett a szája széle. 

 Viccesek ezek a terek. Ez egy sárkányos kastélyos játszótér. Van egy nagy bujkálós vár, csúszdával. Két rugós sárkány, egy nagy hintabálna- ez a kivétel, mert nem nagyon tudtam összerakni, hogy jön a sárkányok közé a bálna? - és néhány hinta. A legeslegjobb játék az egy nagy gumihinta!
A srácok jol elrohangáltak, hintáztak, mászókáztak. Bár gyanítom, hogy a buszozás volt a nap fénypontja. Ettől függetlenül remekül érezték magukat.

Játszótér mizériák VII.

 Itt a tavasz, és Micit hét lóval sem lehet otthon tartani. Kezdődik a szezon!
Kellemes meglepetéssel! Ugyanis az egyik óvoda melletti lepukkant, ronda, szinte használhatatlan játszóteret felújították. Óriásmászókás, kanyarcsúszdás. Nem is gondolná az ember, hogy a színes paneltornyok, és a 60-as években épült kis négy emeletesek között egy hatalmas játszótér bújik meg. Persze hiszen a város tervezésnek hála, egy hatalmas űr tátong a U alakú házsorok között. Amit idővel fák, bokrok, park-szerűséggé nőttek be. Azért annak idején, 1970 táján még figyeltek arra, hogy a hatalmas háztömbök ne egymás hegyén hátán legyenek.
Ennek a közepén foglal helyet egy óvoda, szociális intézmények, és a játszórét.
Tulajdonképpen nem szeretem ezt a teret. A környezete rendetlen, szanaszét szórt zacskók, dobozok, kutyakakás futtatók veszik körül. A kapu nem zárható biztonságosan, és a számomra legmegdöbbentőbb, hogy az egyetlen bejárat egy finom kis lejtő, ami jó 15 méter után egyenesen egy útra vezet. Igaz, hogy ez csak egy amolyan a házak aljában megbúvó parkoló, vagy mondjuk inkább szerviz útnak. De akkor is autók járnak ott.
A kerítésen belül már nincs bajom. A mászókák nagy homokkal teli medencében állnak. Ez történetesen a többi anyukát zavarja, engem nem. Ha játszik úgyis csupa kosz lesz, egy kis homok és kavics nem oszt nem szoroz.
Micim napokig könyörgött, hogy menjünk el ide. Az idő is kedvezett a csavargásnak, eleget tettem a kérésének. Vagy két órát voltunk ott. Rikki turkálta a homokot, totyorgott a kocsija körül. Mici szélvészként csúszott a félkanyaros csúszdán, és mászott fel a kötéllétrán újra és újra.