2010. augusztus 23., hétfő

Új lakók!



Tegnap új lakók költöztek be hozzánk.
Négy darab helyes kis csiga. 
A hétvégi akvárium tisztitás közben arra lettünk figyelmesek, hogy kifogytunk a csigákból. Annakidején volt kétszáz, most egy sincs. Elhatároztuk, hogy vasárnap elmegyünk a halashoz, és bevásárolunk almacsiguszból. 
Haza is jött velünk két nagy sárga házú, sárga lábú, és két kisebb kék házú, fekete lábú. A vicces az egészben az, hogy amig sétáltunk a boltig arról beszélgettünk, mennyire helyesek a fekete talpú csigák, és milyen kár, hogy nem lehet venni. Erre pont volt a boltban néhány.
Mici el is nevezte őket. 
A lakóink neve Rétes és Kerekes. (Aki kitalálja miért meglepetést kap!)

(képek lesznek, ha sikerül lefotóznom őket)

2010. augusztus 22., vasárnap

Játszótér mizériák II.

Miciben forr az energia! Ez normális egy 2ésfél évesnél. Ezért játszótérről játszótérre járunk, hogy kellően elfáradjon. Íme egy újabb játszótér a környékről.


Maci szerint kedves, barátságos, késő szocialista miliő veszi körül a gyermeki boldogság eme terét. Hát így is mondhatnánk. A tízemeletes paneltornyok közé szorított aprócska, kerítéssel körülvett placc, az első látásra kellemetlen, kicsi, zsúfolt és ócska benyomást kelt. De eltelik egy kis idő és a játszóvár elvarázsol mindenkit. Anyát apát gyereket, főleg a gyereket! És indul a bujócska, ami hercegkirálykisasszonyosba fordul, ami bokafogdosósdiba, és csúszdázásba. Amikor elég a vár adta pipiskedésből, irány a ruganyos fa Boci és Pipi esetleg egy kis homokozás, vagy hintázás.


Igazából nem lenne rossz hely, sok pad van anyuknak pletykálni, szemetes is akad (vagyis nem piszkos), sajnos WC nincs. A kerítés mellett magas bokrok, árnyas fák. De valahogy a be- be térő szülők, gyerekek, az ott játszók, üldögélők olyan furcsán, bizalmatlanul néznek, amikor megérkezik oda valaki. Megfáradt, ideges anyukák és csemetéik. Nem igazán tetszett. De nem én vagyok a lényeg.



2010. 10.14.
Ma éppen elmentem a játszótér mellett. Meglepve tapasztaltam, hogy eltűnt. A kerités felszedve,  a játékok felszívódva, a föld elsimítva, már csak a só hiányzik róla. 
Elszomorodtam, hogy felszámoltak egy jópofa téret. Ám ahogy hazafelé jöttem a hentestől észrevettem, hogy csak áttelepítették egy jobb helyre. Napos, tágas, nyílt területre, alig 500 méterre a régi helyétől. Zöld ruhás munkások ástak, betonoztak, napoztak az őszi délelött napsütésében. Kíváncsian várom, amikor megnyitják. Írok róla beszámolót.

2010. augusztus 12., csütörtök

Házassági fennforgás

Ma van a napja! 
Pont 4 éve volt az, hogy idegbetegen rohangáltunk fel alá, anyumék házában. Fodrászhoz- kozmetikushoz futkostam, körmöt lakkoztam, Maci borotválkozott, bajlódott a nyakkendővel, aztán az esőben fényképezkedni, meg az összes többi hacacáré. Mire éjfél lett majdnem bőgtem. 
De igy visszanézve-gondolva: de jó vót!!!
Na egy kis idézés:

2010. augusztus 11., szerda

a legkisebb királykisasszony 2.

Kisasszonyunk nő, mint a gomba.
Gondoltam egy csokorra való Rikki-képet adok nektek! 
Élvezzétek!

"...fátyol nehéz gúnya. Virágom virágom."

De nagyon kijöttem a formámból! 
Meg kell állapítanom , hogy a régi egészéjjelfennvagyokésiszunkmegugrabugrálunkacigifüstben- formám úgy tűnt el, ezalatt a pár év alatt, mint az a bizonyos szürke szamár.
De megtört ez a hosszú otthonülés. Az apropó pedig egy itassuk le a menyasszonyt és bőgessük el a leányságát ereszd el a hajam parti.
Mégpedig a sógornémnak! Bizony férjhez megy. 
Erre a barátaival egy kis összeröffenést szerveztünk. Izé, szerveztek a barátok, én csak bekapcsolódtam. Péntek estére esett a választás. De ez a péntek egy egészen vacak péntek volt. Reggel egy olyan vihar volt, hogy esti sötétségbe borult a világ. Ezután kisütött a nap és 300 fok meleg lett, és ez ment egész nap. 
Este, amikor a lányoknak meséltem - teljes harci díszben - egy olyan vihar kerekedett ismét, hogy nem tudtunk kimenni az erkélyre. Gondoltam felhívom a lányokat, hogy nem megyek. De valahogy minden azt akarta, hogy mégse tegyem. Mire a mese végére értem vihar sehol.  Eső sehol. Így nekiindultam a városnak, mint régen.
A héven ücsörögve néztem,  ahogy a várost befedő felhőkből hatalmas villámok csapkodnak mindenfelé. 
Alig fél óra alatt értem be az A38ra. Persze a lányok azt hitték, hogy nem is megyek így várhattam őket. A fedélzeten ácsorogtam egy korsó sörrel, ami az én ízlésemnek kissé hideg volt. Közben megint eleredt az eső, és ismét villámok cikáztak az égen. Egyik másik olyan hatalmas volt, hogy kivilágosodott tőlük az ég. 
Majdnem egy óra telt el így, mire megjöttek. 
Egy csomó vicces cuccot kapott az Ara. Néhány tucat bubifújót, egy világítós, bögyörős poharat, némi szép emléket csinos, masnis fotóalbumban, meg egy égbeszállót. Tulajdonképpen ez egy ötletes dolog. Egy papír micsoda, olyan mint egy nagy hólyag. Az alján van egy gyutacs amit meggyújtasz akkor a meleg levegő megtölti a hólyagot és felszáll az égbe az egész tákolmány. 
Valamikor éjjel fel is küldtük az égbe. Innen a hajóról mentek tovább a lányok bele az éjszakába. Én meg egy taxival haza a lányokhoz. 
Számomra itt fejeződött be a kaland, ami ha jól tudom egész vasárnapig tartott.

Játszótér mizériák I.


Nemrég a Süsüs játszin jártunk. A Süsüsön! Nincs túl közel a házunkhoz, de nagyon jó! Ez talán az egyik legnagyobb a környéken. Amikor ideköltöztünk abban az évben került felújításra. vadonatúj játékok, padok, szép fiatal fák, sok- sok hely futkosni, játszani, motorozni. Van WC. Ez a legritkább ha van egy játszótéren. Pedig evidens lenne, hiszen a gyerekek kisebbek lévén többször használják ezt a helyiséget.



Mici nagyon szereti, legalább százszor elmondja minden szembejövőnek, hogy megyünk a nagy játszótérre!
Van kedvence is a játékok között. A tér közepén egy kb. 5 méter magas szögletes kötélmászóka. Igaz a csúcsa csak álom számára de a lényeg, hogy fel tud rá kapaszkodni és kiabálhat hogy apa segííííccs!!!! 



Nekem egy bajom van vele, az hogy nem elé családias. Igaz mi a házak közötti kis játszótérre szoktunk leggyakrabban menni. Ott mindenki ismer mindenkit, minden gyereket, minden szülőt. Vigyázunk egymás gyerekeire, ha teszem azt fel kell szaladni az egyikkel pisilni vagy ruhát cserélni. Szóval ez a baráti, családias hangulat hiányzik, a klikkesedő anyu-gyerek kupacok között. 
De egy kellemes kis színfolt a város közepében.

2010. augusztus 6., péntek

Kertem 3.

Nem rég lezajlott egy kisebb harc köztem és a gombák között, amit egyelőre megnyertem.
Most az atkákkal és a lisztecskékkel hadakozom. Sajnos nem sok sikerrel. Amíg a gomba ellen remek permetet tudtam alkalmazni az atkák ellen nincs szerem, sőt, tovább megyek a lisztecske ellen sincs, mert az epret lepték le, és azt  nem permetezhetem. 
De, hogy szépségről is beszámoljak a Kedrostris crassirostrata-m virágzik. Kis ecsettel porozgatom a kinyílt virágokat, hogy legyen magom belőle. Hátha.
Hátha beválthatom valami másra. 



(Aki megtalálja a virágot a képen, annak küldök meglepetés-virágmagot.)

2010. augusztus 1., vasárnap

Hülye Képek Minisztériuma

Elképesztő, hogy amikor az emberlányát lefotózzák, amint büszkén ül az élete nagy műveivel, az anyaság, a már majdnem gőgös büszkeség vonásaival az arcán, akkor kizárólag idióta képet vág az elkészült képen.
Ez mindig igy van velem. Alig van olyan kép, ahol épp ne hunyorognék, vagy nyitnám a számat, esetleg mint egy részeg forgatnám a szemeimet. 
Íme az album első képe:

(folytatás következik, mert ebből sosem elég!)