Fokföldi ibolyák IV. fejezet. - bimbók és ismét sarjak

Fokföldi állományom- ha lehet azt a pár tövet állománynak nevezni- jelentősen megcsappant. Ajándék lett belőlük és csere alap! 

Hagytam a kis sarjakat szépen nőni közben el- el ajándékoztam egyeseket. Anyukám nagy rajongója ezeknek a kis szőrős virágoknak, így neki ajándékoztam vagy tíz cseréppel. Adtam a szomszédasszonyom anyukájának, és néhányat becseréltem másik növényre. Mindeközben a sarjak csak nőttek nőttek. Minap néztem, hogy egyiken másikon bizony kis bimbók növekednek. Alig várom, hogy kinyissák őket és mutogathassam fűnek fának, hogy én neveltem! Már csak pár napot kell addig kibírnom!

Az ibolya gyerekek:

Az első nyílóm:

Mérleg:10 fajta, 13 db levél, maradt: 5 fajta, 5 cserép ibolya, 3 anyalevél, 6 sarj. 

amigurumi- avagy mire jó egy horgolótű, néhány kötőtű, és egy rakás maradék fonal

Tudjátok mi az az amigurumi? Na egy darabig én sem tudtam. Ám egy szép napon, amikor előtört belőlem a Jézuska, Mikulás, Nyúl és egyéb időnként szunnyadó ajándékozó, rátaláltam erre és erre.

Ekkor született meg az a gondolat, hogy Micinek milyen tuti kis ajándék lenne a Jézuskától. Lelkesen nekiálltam fonalat keresni, és agyalni mit is kössek. Azt hittem lassan fog készülni, de a vicces hogy gyorsan haladok. Készültek eprek, mandarinok, szendvics, süti, muffin, torta.

Az, hogy Mici élvezni fogja még kérdéses, de, hogy én remekül szórakozom, miközben a félig elkészült szendvics részeit rakosgatom Maci hasára, és kötött rukkolás tojásos szendviccsel kínálom. Ő meg nagyokat rötyög rajtam. Szerinte vagyok akkora gyerek ilyenkor, mint Mici.

De eperkötés közben is jól szórakoztam, amíg az elkészült eprekkel dobáltam Ház doki legújabb kalandjai közben.

Egyszerűen megfogalmazva és válaszolva a saját kérdésemre, az amigurumi olyan játék amivel anya-apa-gyerek jól szórakozik!

Játszótér mizériák II.

Miciben forr az energia! Ez normális egy 2ésfél évesnél. Ezért játszótérről játszótérre járunk, hogy kellően elfáradjon. Íme egy újabb játszótér a környékről.

Maci szerint kedves, barátságos, késő szocialista miliő veszi körül a gyermeki boldogság eme terét. Hát így is mondhatnánk. A tízemeletes paneltornyok közé szorított aprócska, kerítéssel körülvett placc, az első látásra kellemetlen, kicsi, zsúfolt és ócska benyomást kelt. De eltelik egy kis idő és a játszóvár elvarázsol mindenkit. Anyát apát gyereket, főleg a gyereket! És indul a bujócska, ami hercegkirálykisasszonyosba fordul, ami bokafogdosósdiba, és csúszdázásba. Amikor elég a vár adta pipiskedésből, irány a ruganyos fa Boci és Pipi esetleg egy kis homokozás, vagy hintázás.

Igazából nem lenne rossz hely, sok pad van anyuknak pletykálni, szemetes is akad (vagyis nem piszkos), sajnos WC nincs. A kerítés mellett magas bokrok, árnyas fák. De valahogy a be- be térő szülők, gyerekek, az ott játszók, üldögélők olyan furcsán, bizalmatlanul néznek, amikor megérkezik oda valaki. Megfáradt, ideges anyukák és csemetéik. Nem igazán tetszett. De nem én vagyok a lényeg.

2010. 10.14.

Ma éppen elmentem a játszótér mellett. Meglepve tapasztaltam, hogy eltűnt. A kerités felszedve,  a játékok felszívódva, a föld elsimítva, már csak a só hiányzik róla. 

Elszomorodtam, hogy felszámoltak egy jópofa téret. Ám ahogy hazafelé jöttem a hentestől észrevettem, hogy csak áttelepítették egy jobb helyre. Napos, tágas, nyílt területre, alig 500 méterre a régi helyétől. Zöld ruhás munkások ástak, betonoztak, napoztak az őszi délelött napsütésében. Kíváncsian várom, amikor megnyitják. Írok róla beszámolót.

Játszótér mizériák I.

Nemrég a Süsüs játszin jártunk. A Süsüsön! Nincs túl közel a házunkhoz, de nagyon jó! Ez talán az egyik legnagyobb a környéken. Amikor ideköltöztünk abban az évben került felújításra. vadonatúj játékok, padok, szép fiatal fák, sok- sok hely futkosni, játszani, motorozni. Van WC. Ez a legritkább ha van egy játszótéren. Pedig evidens lenne, hiszen a gyerekek kisebbek lévén többször használják ezt a helyiséget.

Mici nagyon szereti, legalább százszor elmondja minden szembejövőnek, hogy megyünk a nagy játszótérre!

Van kedvence is a játékok között. A tér közepén egy kb. 5 méter magas szögletes kötélmászóka. Igaz a csúcsa csak álom számára de a lényeg, hogy fel tud rá kapaszkodni és kiabálhat hogy apa segííííccs!!!! 

Nekem egy bajom van vele, az hogy nem elé családias. Igaz mi a házak közötti kis játszótérre szoktunk leggyakrabban menni. Ott mindenki ismer mindenkit, minden gyereket, minden szülőt. Vigyázunk egymás gyerekeire, ha teszem azt fel kell szaladni az egyikkel pisilni vagy ruhát cserélni. Szóval ez a baráti, családias hangulat hiányzik, a klikkesedő anyu-gyerek kupacok között. 

De egy kellemes kis színfolt a város közepében.

Hülye Képek Minisztériuma

Elképesztő, hogy amikor az emberlányát lefotózzák, amint büszkén ül az élete nagy műveivel, az anyaság, a már majdnem gőgös büszkeség vonásaival az arcán, akkor kizárólag idióta képet vág az elkészült képen.

Ez mindig igy van velem. Alig van olyan kép, ahol épp ne hunyorognék, vagy nyitnám a számat, esetleg mint egy részeg forgatnám a szemeimet. 

Íme az album első képe:

(folytatás következik, mert ebből sosem elég!)

"Gólya, gólya gilice...."

Egyik nap ráakadtam arra a web kamerára ismét, amelyik az egyik magyarországi gólyapárt figyeli. 

Mutattam  Mici lányomnak, azóta minden nap meg kell nézni a Gólyanénit, és Gólyabácsit. Reggel figyeljük ahogy Gólyabácsi elmegy reggeliért a helyi boltba, ahogy haza hozza Gólyanéninek, aki a tojásokon csücsül. Megszámoljuk a kisgólyákat, akik a Gólyagyerekek. Mondom folyton Micinek, látod ők is reggeliznek, mint te! látod anyukájuk betakarja őket. látod gólyaapu elmegy dolgozni, mint a te apukád. Rettenetesen élvezi.

Nem gondoltam volna hogy ennyire érdekelni fogja a lányomat. 

Élvezzétek ti is:

ők a darányi gólyapár:  

http://www.kki-darany.hu/ , 

és ők meg a nagyhalászi gólyapár: 

http://golya.mme.hu/golyakamera/kamera.php