Invázió 1. rész

Inváziót terveznek új lakóink!

A közeljövőben el akarják árasztani kis, 80 literes akváriumunkat a csigák! Múlt héten észrevettük, hogy egy kis paca van az akvárium szárazon lévő üvegén. Elsőre azt hittük csak vízkő, vagy valami koszféleség. Jobban megvizsgáltuk a pacát, mert gyanús volt a formája.
Kiderült, hogy egy helyes kis petecsomó az!

 Valamelyik csigánk- egyelőre nem tudjuk, hogy Rétes vagy Kerekes lehetett e- anyai/apai örömök elé néz és klónozta magát az üvegfalra. Megörültünk, mert az almacsiga nem olcsó mulatság, és mint már írtam jól ki is fogytunk belőlük.Izgatottan vártuk, várjuk a kis csigákat.

 Ez mind szép is lenne így, ha ma reggel- miközben Rikki épp a reggeli tejecskéjét fogyasztotta, nagy cuppogások közepette- nem vettem volna észre egy újabb gyanús pacát. 

Igen újabb csiga-málna lett az üvegfalon. Ez kétszer akkora mint az előző. Arra a következtetésre jutottunk, hogy vagy jól érzik magukat a csigák, vagy inváziót terveznek!
Szerintünk az utóbbi. 

Fokföldi ibolyák- II. fejezet- sarjadzás

Már egy ideje kis cserepekben csücsülnek az ibolyácskák. 

Szépen eregetik a leveleiket. 

Sajnos a Pink Summit eltávozott köreikből, mert ültetés után véletlenül letörtem a levélnyélről a levelet. Nem bírta ki hiába volt bozontos gyökere. De a többi jól van, igaz az egyik cserepe nemes penészt növesztett. Ősz lévén ugyanúgy öntöztem, mint eddig és nem vettem figyelembe, hogy sokkal kevesebb a vízigénye már a növényeknek és csak tocsogtak a vízben. Ettől még a vénuszfodorkám cserepe is kifehéredett a penésztől. Vicces, mintha egy borospincében lennék, már csak egyforintost kellene ragasztanom rá.

Mérleg: 10 fajta, 13 levél. maradt: 8 fajta, 11 levél

bogyókat csináltam!

 Bizony.
Előástam néhány gombóc fonalat, és kötni kezdtem.
Sajna egyszerre több pulcsika  is készül egy időben. Mert eszembe jut valami és nekilátok egy új darabnak.
Most éppen egy nagy bogyós, sárga mellényke a soros.
Mindig vannak ruhák, amikre szükség lenne. Hát mellényből sosem elég.

esőnap

Esik. 

Esik és esik.

Folyton esik.
Néha eszembe jut Forest Gump esőről szoló monológja, és örülök, hogy ez csak egyszerűen esik. Simán, egyenletesen, tegnap este óta.

Mára pedig nagy túrát szerveztem be a lányoknak. Hévezni szerettem volna vinni Micit. Rikki meg ha tetszik neki ha nem jött volna velünk. De hát ezt elmosta az eső.

Próbáltam mindenféle játékkal elütni az időt. De semmi nem tetszett a kisasszonynak. 

Kitaláltam, hogy süssünk sütit! Na ez volt a nyerő! 

Mici izgatottan várta, hogy mikor lehet már tapicskálni a tésztából. Liszteztünk, lapogattunk, sodortunk, szaggattunk, égettünk! Az egyik tepsit teljesen elégettük. Feketére égtek a sütik, amiket hangos jajveszékelés közepette ki dobtunk a kukába. A többire kentünk cukormázat, lekvárt, kidíszítettük mandulával. Nagyon szépek lettek csak sajnos kevés. De remek szórakozással telt a délelöttünk.

Játszótér mizériák IV.

Erre az évre be akartam fejezni a játszótér bemutatóimat, de most az egyik kicsi játszira be kellett mennünk és nem hagyhatom ki! Több okból sem.
Először is mert nagyon közel van hozzánk, másodszor mert van hinta, sok hinta (Úniós szabályok szerint a 4 db. hinta az soknak számít.) És harmadszor mert van libikóka is!! Na  nem a hagyományos fel s alá billegő tipus, hanem a rugós, extra biztonságos, tuti színes és orrleverős/szájelharapós - szintén úniós elveknek megfelelő - fajta. Nem utolsósorban azért még, mert elbir egy felnötet is!

Ide azért nem jártunk a nyár folyamán, mert közel van egy forgalmas úthoz és bizony elég füstös. 

De ma a piacról jövet be kellett menni Micivel, mert nagyon bőgésre görbült a szája, hogy haza megyünk, pedig csak most indultunk. Miután kihintázta magát, "ana libikózzunk!" kiáltással, már ült is fel a játékra. Mit tehettem volna mást, Rikkit felénk fordítottam a kocsijával és felültem a másik oldalra. Innentől nem volt megállás! Mici hangosan sikongatva, kacagva ficergett a másik végén, én meg a magam 60 kilóját bevetve próbáltam magasra emelni! Persze egyszer csak elértük azt a pontot, ahol a libikóka megtorpan, és aki rajt ül felemelkedik majd visszahuppan. Ennél jobbat nem tehettem volna a lányommal! Visongva röppent a levegőbe minden alkalommal, még a lábát is szétterpesztette, ahogy felemelkedett! A környékbeli panelből meg kíváncsi arcok néztek kifelé, vajon milyen gyerek van lent, akinek ennyire jó kedve támadt.

Egy órányi "libikózás" után haza kellett indulnunk, persze volt sírás, meg nem megyek,  meg nem akajom. De azt hiszem megyünk mi még arra a játszótérre.

a legkisebb királykisasszony 3.

Eljött ez az idő is. A legkisebb királykisasszony bizony a 6. hónapját tapossa. 

Ebből az alkalomból megkínáltam egy kis krumplipürével. Finoman fogalmazok ha azt írom, hogy ízlett neki. Mit ízlett! Kétpofácskára zabálta szó szerint! Majd két deciliternyi krumplit megevett. Az első kanál után vártam, hogy majd lüke képet vág hozzá, mert nem tej, és olyan más íze van. De nem! 

Rikki mosolyogva tolta be a pürét!
Így elkezdődött az egyik, mindkettőnk számára szomorú folyamat. Elszakadni anyutól.

Olyan édesbús egy nap volt a tegnapi.

Befőztem!!!!

El sem fogjátok hinni mit tettem!

Igen? 

Fenébe könnyű volt kitalálni. De tényleg így van. Befőztem. 

Na nem lekvárt, hanem spagettiszószt.

Tavaly nyáron főztem paradicsomszószt. Fűszeres, boros, olyan jóféle tésztára valót. El is fogyott mind, pedig nagy lábosokkal csináltam. Egy nagyobb adagot eltettem tavaly is, de a fagyasztóba. Idén eszembe jutott, hogy alig volt hely a húsnak, és más dolgoknak. Ezért arra gondoltam, hogy üvegekbe töltöm. 

Első lépésként - üvegeket kerestem. Anyuék éppen nálunk voltak, igy amit haza akartam küldeni velük üvegek, mégsem mentek el Győrbe. Maradtak nálam.

Második lépésként - mivel elfelejtettem a receptet -   elő kellett keresnem valahonnan a receptjeim legaljáról.

 Harmadik lépésként - be kellett szereznem valami tartósítószert.

Innentől nem volt gond. Pucoltam, vagdostam, megfőztem. A cuccot forrón üvegekbe töltöttem és ez lett a végeredmény. Tulajdonképpen büszke vagyok magamra, életem első üveg befőttjei.