2011. június 17., péntek

"Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet,......

.... kúszik az erdei út. 
átszeli bújva újra, meg újra, 
körben a völgykoszorút,
ott a mélyben a völgykoszorút."
(Kapuvári Béla: Csillebérc)
Na igen, kinek ne az úttörők jutnának eszébe erről. Biztosan akad, akinek fogalma sincs arról, mi ez a fenti idézet. Ez az egyik kedvenc úttörő dalom volt. Számomra az elérhetetlent jelentette. Azt, hogy az úttörővasúton szolgáljak.
Minden nyáron, szinte nyálcsorgatva néztük, bátyámmal a televízióban,- fekete-fehérben!- hogy az úttörő pajtások hogyan szalutálnak egymásnak a vasút állomásain, hogyan kezelik a jelzőberendezéseket, a kis kalauzok a jegyeket.
Számunkra, vidéki kölyköknek- akik ráadásul nem is voltunk eminens tanulók- ez volt maga a mennyország! A netovább! A nyárcsúcsa! A non-plus-ulrta! És a legfontosabb, a legnagyobb, a leghíresebb a Csillebérci tábor! 
Na, ez az a két dolog, ami sosem sikerült, hatalmas úttörő karrierem alatt. Egyik helyre sem sikerült eljutnom. 
Az úttörővasúton, azt hiszem gyermekként nem is utaztam. A húszas éveimben viszont, szinte minden évben ez a szórakozás lett a tavaszok és őszök egyik visszatérő eseménye.
Persze könnyű volt a Zugligeti úti kollégiumból a Széchényi hegyre eljutni, és Hűvösvölgyből vissza Zugligetre.
A mai napig az jut eszembe a kis nyomtávú vasútról, a szép kék-fehérbe öltözött gyerekekről, a csillógó tökfödőkről és gombokról, ahogy vágyakozva nézem a tévét és benne a szalutáló egyenruhás úttörőket!
Szeretem a kisvasútat!
Ezért kapunk az alkalmon és mentünk el ... szomszédékkal, a négy gyerekkel és egy halom cuccal vonatozni és fogaskerekűzni a hétvégén. Mint mindig, most is élveztem, és láttam, hogy a lányaim is élvezik! Az aprócska állomásokat, a dudálást, a szertartásokat, az alagutat és az erdőt, amin keresztül zakatol a kis vicinális.
Azt hiszem, nem most voltunk utoljára vonatozni!

Fogaskerekűs csapat,
Mici ki is oktatta a fogast, hogy minden nap alaposan mosson fogat, mert ha nem nyikorogni fog. Azóta ő is minden nap mos fogat!
Felszállás!
Utazunk mááár! Utazunk máááááár!
 
Thomas kistestvére, és a vasutas lányok:
 
 Hazafelé:

2011. június 15., szerda

" a Pityu komp akart lenni, de nem komp-lett."

Ha kompokról van szó ez a jó kis mondat jut folyton eszembe. Ezért révnek fogom a továbbiakban nevezni.
Tegnap buszoztunk a lányokkal és pont a révnél szálltunk le. Persze direkt, mert itt könnyű volt a Dunába kavicsokat dobálni. Elhatároztuk, hogy visszamegyünk egyik nap és átkelünk a réven. 
Mici nagyon izgatottan indult el reggel, azzal sürgetve minket, hogy lekéssük a buszt. Kibuszoztunk a soroksári révhez, ahol Mici nagy izgalommal várta a "hajót". A révész át is úsztatta nagy kopott teknőjét értünk. Majd miután kifizettem a révésznek a viteldijat élveztük a hajókázást. Rikki nagy sértődötten ücsörgött a kis narancsszín kocsijában, hogy ő megint kimarad a buliból. 
A Molnár szigeten sétáltunk egy negyed órát majd vissza is mentünk. Mici megilletődve álldogált a korhadt fapallókon. Arcán boldog elégedettség. Még egy fél órát ücsörögtünk a Duna partján és dobáltuk a kavicsokat a folyóba, néztünk a kajakosokat. Mici szerint még bankasirát (dankasirály) is láttunk akinek csokis a feje. (aki megfejti mért meglepit kap ha szeretne!)

A tejfelezők:
 Rikki a kiskocsiban:
 Kavicsot a Dunába!
 Visszaút:

2011. június 13., hétfő

kenyér ügy

Már olyan régóta vágyom kenyeret sütni. Igazán költséges hobbi a kenyérsütés. A liszt, az idő, a felhasznált energia mind összesen drágább, mint egy bolti sima félbarna. Na igen, lehet azzal jönni, hogy egészséges, mert nincs benne állományjavító (megsúgom hogy van), nincs benne fényesítő por, morzsálódásmentesítő adalék, barnulási együttható adalék és egyéb csodák, amik ártalmasak. 
Én egyrészt kiváncsiságból sütök kenyeret- tudok e ha rá lennék szorulva- másrészt ma éppen nincs kenyerünk itthon. Igen hanyag édesanya az akinek nincs kenyere egy hosszú ünnep utolsó napján, de én tudok sütni! Neki is álltam.
A kísérlet lényege, hogy lehet e cserépedényben kenyeret sütni. Hosszú előtanulmányok után kiderítettem hogy igen, lehet. De valahogy sosem vitt rá a mersz, hogy belevágjak. Ma a szükség és a kíváncsiság megtette együtt a hatását. Kenyeret sütök!
A receptet Limarától kölcsönöztem- köszönet érte! Kicsit más lett azért, mert nem volt öregtésztám, ennyit nem sütök kenyeret, hogy érdemes legyen a hűtőben tartanom. De egy másik (bocsánat elfelejtettem melyik) recept kovászával elegyítettem és így született meg a tésztám.
Majd hagytam kelni.(de íme egy kovászrecept szintén Limarától)

Ezután, ahogy (szintén) Limara teszi megformáztam a veknit. Hááááát nem egy mestermű!

Végül a nagy jénai helyett egy beáztatott római tálba tettem.

Ilyen lett a végeredmény 45 perc fedővel, majd 25 perc fedetlenül sütés után:


2011. június 8., szerda

Fokföldi ibolyák IV. fejezet. - bimbók és ismét sarjak

Fokföldi állományom- ha lehet azt a pár tövet állománynak nevezni- jelentősen megcsappant. Ajándék lett belőlük és csere alap! 
Hagytam a kis sarjakat szépen nőni közben el- el ajándékoztam egyeseket. Anyukám nagy rajongója ezeknek a kis szőrős virágoknak, így neki ajándékoztam vagy tíz cseréppel. Adtam a szomszédasszonyom anyukájának, és néhányat becseréltem másik növényre. Mindeközben a sarjak csak nőttek nőttek. Minap néztem, hogy egyiken másikon bizony kis bimbók növekednek. Alig várom, hogy kinyissák őket és mutogathassam fűnek fának, hogy én neveltem! Már csak pár napot kell addig kibírnom!

Az ibolya gyerekek:

Az első nyílóm:

Mérleg:10 fajta, 13 db levél, maradt: 5 fajta, 5 cserép ibolya, 3 anyalevél, 6 sarj. 

2011. június 7., kedd

avokádo akció 2.

Jelentem a három nagy magból, eddig egy adta csírázásra a fejét.
Íme egy tizenegy hetes magonc:

kertem 6.

Sajnos tavasszal nem csináltam képeket ezért nem tudom bemutatni milyen lett az erkélyem. Egyszerűen csudaszép! 
A paradicsompalánták sorakoznak a ládákban, a leanderem csupa bimbó, az epreken pirosodnak a bogyók. A kakukkfüvem a legszebb most! Teljes virágban pompázik. Anyukámtól kapott muskátlik virágozni kezdek. Nagy meglepetésemre nem pirosak hanem bársonyos rózsaszínűek. A polcra kikerültek a szobanövényeim is. Egy részük szeret kint nyaralni. Sajnos a nagy cserepeket -a fikuszokat és a yukkát- nem tudom kitenni. Nem férnek el a biciklik és kismotorok erdejében. 
Na de ha elkezd érni a paradicsom, és virágozni a büdöske meg a napraforgó! Nagyon szép lesz, de ez egy következő kaland!