2012. szeptember 8., szombat

Emlékház projekt 4. - mesefotel


Nehéz dolog egy ilyen emlék ház berendezése. Főleg egy olyan művész emlékére szentelt épületé, akit talán nem is ismer az utca embere de Mikkamakkát igen. Őt bizony ismerik, pláne Dömdödömöt! és ne hagyjuk ki a sorból Vacskát, Aromót, Brukner Szigfriedet, Nagy Zoárdot, LóSzerfint és az többit ebből a díszes társaságból. Az ismeretlenebb szereplőknek pedig se vége se hossza, annyian vannak.
Arról nem is ejtenék sok szót, hogy mennyi
 filmes, tévés feldolgozás született a rengeteg rajzos mellé a Négyszögletű Kerekerdőről. Azt ki merem jelenteni, hogy a mostani harmincasak ezeken a tévé filmeken szocializálódtak, köztük magam is.

Így kerültem abba a helyzetbe, hogy egy kuckó kell, egy fotel amibe bele lehet kucorodni, amiből mese-szag árad, amire ha kiömlik a kakaó nem szid össze senki, amiben olvasni lehet, hiszen mi mást is lehetne benne tenni. Egyszóval kell egy kuckó, ahol csendben, magányosan vagy gyerek zsivajban de olvasni kell. 
Egy fotelt szemeltünk ki erre a célra. Kényelmes, kárpitos fotel. Kissé megkoptatta az a pár év, amit használták. Itt-ott koszos is, néhol varrni kell. Ez a mályvaszín fotel lett az alapja a mese kuckómak. 
Kapott nagyi horgolta rojtos takarót, és csipke fejdíszt, mint régen a polgári házakban volt szokás. Kopott, lógós dísz zsinórjait arany színűre cseréltem. És biztos ami biztos kötöttem a lábaira pomponos zoknikat, nehogy megfázzon, ha hűvös tavaszi napokon várja a látogatókat.



Megnyitó hamarosan! 2012.szeptember 15.-én délután 14.00!!!