2011. november 26., szombat

mézeskalács papucsok


Átverős a cím, ugye? Remélem mindenki szép fehér díszes, illatos sütiket várt!
Bizony, nem sütikről írok most.
A takarítós rongyok között találtam egy elég csúnya mellényt. Ahogy vagdostam volna éreztem, hogy ez biza gyapjú! Összenéztünk Rikkivel, mintha ő is ugyanarra gondolna mint én. Papírt, cerkát, olló szedtem elő, és nekiestem a mellénynek. 
Ez a négy papucs jött ki belőle. Mici szerint ez egy görkorcsolya papucs, mert úgy csúszik a padlón. Maci szerint, nem baj, legalább fényes lesz!
Már az első mosás után sokat változott az anyag. A színe szép barna lett,  gondoltam körbevarrom fehér gyapjúval, a többi meg már adta magát. Ahogy hímezgettem egyik másik olyan volt, mint egy mézeskalács figura. Fehér minta a barna tésztán.
Szóval ha meguntátok a gyapjú pulcsitokat, nem kidobni! Papucsra fel! Egy kis varrás, a mosógép pedig elvégzi a többit! Csak öblítőt ne tegyetek a mosáshoz! Az nem célszerű, szintúgy a kímélő mosószer vagy program sem!

2011. november 12., szombat

Levél a Mikulásnak

Jeles napon vagyunk túl! A mai, az első hivatalos Mikulás-Jézuska nap! Mici életében az első év, az első nap amikor az egész -mondhatjuk - szemfényvesztés hivatalosan életbe lép. Már érti, és hiszi, hogy az a nap fontos, és tényleg idejön Ő és hozza, amit kívánt!
Ezért írtunk neki levelet, hogy adja át az üzenetet a Jézuskának, mert neki nincs címe, és nem tudunk rajzolni. 
Ugyan a levél nagyja tőlem származik, a rajzokat is és a levelet is én készítettem, de ő magyarázta, és vezényelte. Azért egy szép ragasztgatós Mikulást is készítettünk ajándékba. 
Ezüst tollal címeztük a borítékot- közben sűrűn gondoltam Kosztolányira, aki csak álmodott a színes tintákkal, az én lányom már ír is velük! Remélem a jó öreg Dezső bácsi is tudja és örül, hogy az álma való vált.
A levél megcímezve, leragasztva várja a postás pecsétjét. Mici pedig a választ!

A lényeget lehagytam! Ha kedvet kaptatok hát, hajrá!
Írjatok neki ti is:
Joulupukki- Santa Claus
Artic Circle 96930
Finnland

2011. november 6., vasárnap

Pöttyös Panni

Fura élményben volt részem  a hétvégén. 
Színházba vittem Micimet. Jó, csak gyerek előadásra, és nem is volt egy csúcs színház, egy csúcs társulattal. De a Pöttyös Panniért, bármit megtennénk. 
Ugyanis Mici bolondul érte. Csillogós szemmel hallgatja esténként, ahogy Panni és barátai, az ovisok- hangsúlyozom: Az Ovisok!- mennek a termelő szövetkezetbe szüreti mulatságra, és a lakótelepi rusnya fiak garázdálkodását.
Egyszóval Pöttyös Panni a sztár. 
Gondolom sokan gondolnak, velem együtt, boldogan a kislány korukra, amikor a puha lapú vagy egyesek a kemény kötéses, nagybetűvel írt könyveket olvasták. Szerettem volna ezt az élményt kihasználni és a lányomnak, majd a másiknak is ha eljön az ideje, átadni. Micinél teljes a siker.
Sajnos elég rossz élménnyel távoztam a színdarabról. Félreértések elkerülése végett leszögezném, hogy remek kis darab volt! Kedves, egyszerű olyan, amit egy három éves is simán megért. Nem egy eget rengető, zseniális, katartikus dráma, de egy vasárnap délelőtti, művelődési házi előadásnak pont megfelelt!
A bajom a nagyérdeművel volt! 
Ugyanis valahogy elfelejtett a Tisztelt Közönség viselkedni. Vagy csak én vagyok finnyás? Hová tűnt a régi, 60-as évek beli filmekből olyan jól ismert színházba járó melós? A teklagyöngysort viselő esztergályoslány? Vagy a öltönyös, hajógyári, lakatos fiú? 
Pedig ez itt  Csepel, ahol elvétve találni a Felső Tízezerhez tartozókat. Aki ha akad is közülük, nem a művházba fogja vinni a gyerekét színházba. 
Röviden, kibuktam a nyak nyújtogató, trécselő anyukákra. Arra, hogy a kislányom alig látja a mozgást, mert anyu a nagy fejét nem húzná lejjebb, és eszébe sem jutott volna hátranézni, vajon felnőtt vagy gyerek elé ül e le. Törvényszerű, hogy egy gyerek előadásra sok gyerek érkezik, felnőtt kísérettel. Az egy főre eső gyerekek száma bőven meghaladta a kettőt, majdnem a hármat is! 
Ezért nem értem, hogy miért nem figyelmesek csak egy picit a másikra. Hiszen ők édesanyák, és a kisgyerekük miatt vannak ott, mint az összes többi felnőtt. Itt kis kölkökről volt csupán szó. Nekik szólt. Róluk szólt. Nem anyuról. Megérdemeltek volna egy csöppnyivel több figyelmet. 

Nos, azért akit érdekel a dolog annak a figyelmébe ajánlanám: 
Pöttyös Pannit, a Szösz Színház előadásában

2011. november 4., péntek

Rikkiségek 1. fejezet. - sárga csipkekabát




Amikor az ember szanál egy csomó hasznos holmit is talál. Ezt a sárga fonalat is szanálás közben találtam. Valamikor régen még vagy 10 évvel ezelőtt vásároltam magamnak, de sosem lett belőle semmi. Most elkészült ez a kis sárga csipkekabát. alkalmi darab kisebb lányomnak.

Mici ruhák és egyéb nyalánkságok 5. fejezet - a piros poncsó


Találtam a fonalaim között  két, nagy gombóc, vastag, piros fonalat, amiből egyszer nagy 9cm-es virágokat kezdtem horgolni magamnak. Azokból nem lett semmi, csak néhány nagy piros virág. Mici tavasszal könyörgött, hogy neki is poncsót kössek, olyat mint tied anyu!- kérlelt.
Ez lett belőle. 
minta: egyedi
anyaga: 200g piros gyapjú-akril keverék fonal
eszközök: 8 mm-es kötőtű, 6 mm-es horgolótű