2011. augusztus 8., hétfő

kiskosár - avagy egy kék műrafia meséje

Igen, mű rafia! Erről a korombelieknek, és a nálam idősebbeknek nagyon szép dolgok juthatnak eszükbe. Például tarkabarka demizson, lábtörlő és egyéb lakás, és környezet dekorálási házi alkotások. Kinek ne lett volna a hetvenes-nyolcvanas években tarka-egyeseknek művészi igényű- mű rafiával beszőtt boros flaskája! Nekünk is volt. 
Ezek jutottak eszembe, miközben görbére nyúztam a horgolótűt a kék madzag alatt. De az ötlet nem volt rossz, sőt bevált, hogy így fejezzem ki magam. 
Kellett egy kosár. Biciklire. Mici kis, lila bringájára, mert sajnos Titi, a tigryss (kétessel, ipszilonnal, de kimondva tigris) nem tud kényelmesen elhelyezkedni a "tour"-okon.
Gondoltam egy merészet, hogy kender spárgából horgolok egy olyan kis tasak félét, egy lyukacsos kis kosár szerűséget. Majd ha kész megkeményítem valamilyen szintetikusra száradó ragasztóval, vagy festékkel. Ekkor került a kezembe erkély takarítás közben a kék, mű rafia. Tartása van, erős, elég sok, nem kell utókezelgetni.
No, nekiálltam. Egy görbe horgolótű, ami szerencsére jó régi cocalista alumínium, így vissza is egyengettem már- pár bőr keményedés, és egy remek kosárka díszeleg a biciklin! Mici megvizitálta, és kicsit tetszik neki, bár ezt nem meggyőzően mondta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése