Ha kompokról van szó ez a jó kis mondat jut folyton eszembe. Ezért révnek fogom a továbbiakban nevezni.
Tegnap buszoztunk a lányokkal és pont a révnél szálltunk le. Persze direkt, mert itt könnyű volt a Dunába kavicsokat dobálni. Elhatároztuk, hogy visszamegyünk egyik nap és átkelünk a réven.
Mici nagyon izgatottan indult el reggel, azzal sürgetve minket, hogy lekéssük a buszt. Kibuszoztunk a soroksári révhez, ahol Mici nagy izgalommal várta a "hajót". A révész át is úsztatta nagy kopott teknőjét értünk. Majd miután kifizettem a révésznek a viteldijat élveztük a hajókázást. Rikki nagy sértődötten ücsörgött a kis narancsszín kocsijában, hogy ő megint kimarad a buliból.
A Molnár szigeten sétáltunk egy negyed órát majd vissza is mentünk. Mici megilletődve álldogált a korhadt fapallókon. Arcán boldog elégedettség. Még egy fél órát ücsörögtünk a Duna partján és dobáltuk a kavicsokat a folyóba, néztünk a kajakosokat. Mici szerint még bankasirát (dankasirály) is láttunk akinek csokis a feje. (aki megfejti mért meglepit kap ha szeretne!)
A tejfelezők:
Rikki a kiskocsiban:
Kavicsot a Dunába!
Visszaút:






