Elképesztő, hogy amikor az emberlányát lefotózzák, amint büszkén ül az élete nagy műveivel, az anyaság, a már majdnem gőgös büszkeség vonásaival az arcán, akkor kizárólag idióta képet vág az elkészült képen.
Ez mindig igy van velem. Alig van olyan kép, ahol épp ne hunyorognék, vagy nyitnám a számat, esetleg mint egy részeg forgatnám a szemeimet.
Íme az album első képe:
(folytatás következik, mert ebből sosem elég!)
