Jó pár napja nem írtam. Pedig történt ez az.
Például megint főztem, azaz sütöttem olyat, ami szinte nyomtalanul tűnt el a család gyomrában. Kizárólag a megelégedett mosoly, és a jóllakott óvodás képük árulkodott arról, hogy finom volt.
Kapros, túrós töltött csirke volt a terítéken.
Azért napjaink médiaszakácsai büszkék lennének rám. Na nem a zsírszegény és egészséges kosztot hirdetők. Szegény csirke- mivel sajnos kapirgálhatott és kukoricán élt amíg meg nem halt- úszott a saját zsírjában, amire a túró külön rásegített kicsit. De a bőre piros ropogósra sült. A töltelék finom lett, kellemesen kapros. A mellehúsából pedig- Macim kívánságra - göngyöleget készítettem. Rizzsel, párolt zöldséggel.
Mindenkinek ízlett.
Ezt pedig ma sütöttem.
Ezt pedig ma sütöttem.
Sajnáltam volna ha a túró megromlik, így gyorsan túrós batyu lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése