Minap a Nyugatinál jártam. Olyan furcsa volt. Egyedül mentem, Macim és gyerekek nélkül.
A dolgom a Kossuth mozihoz vitt, persze kiváncsian lestem a kedvenc cukrászdám meg van e még. A kinai ahol régen ebédeltem, az a jó méterárúbolt meg a kertészeti áruda.
Úgy 10 éve rendszeresen jártam errefelé. Vonzott a cukrászda. A tojáslikőr torta főként. Volt, hogy a barátnémmal fél órát álltunk egy 20 méteres sorban sütiért. A cukrászda része volt annak a bizonyos felejtési rituálénak, amit akkoriban elég gyakran űztünk mind a ketten.
Elnéztem most az üresen pangó cukrászdát, a sütikkel, és magamban mosolyogva megállapítom, de rég volt! Ha becsukom a szemem most is látom a hosszúkás sütikkel megpakolt hűtőpultot, a művirágokkal és lambériával díszitett falakat, és a terbélyes harmincas-negyvenes nőciket a
hatalmas tálca sütikkel tűsarkon kibillegni az ajtón. Bementem a régi idők kedvééert.
A bolt ugyanolyan, a sütik nem. Elszontyolodtam, amikor láttam a kínálatot. A 20-25 féle krémes csoda helyett volt 6 és kb. 5 túrós-gyümölcsös plusz fagyi. A szép hosszúkás sütiket négyszögletű, fantáziátlan kockácskák váltották fel, kevésbé habos díszítéssel, mint amire emlékeztem.
Persze nem volt tojáslikőrös. Így egy Trüffel és egy Feketeerdő tortával lettem csak gazdagabb, és egy tapasztalattal, hogy 10 év bizony hosszú idő. Ezt meg kellett erősítenem, amikor megettük. Sajnos nemcsak a szeletek lettek kisebbek, szögletesebbek de az ízük sem olyan, mint 10 éve. Vagy én lettem öregebb? És az emlékek sokat szépültek ennyi év alatt? Mindenesetre csalódtam benne.
A plusz adalék, hogy a sütivel a kezemben lustán bambulva a 6-os villamoson egyszer csak felszállt egy több éve nem látott barátom. A non-plusz ultra pedig az, hogy egyszer régen miatta is zarándokoltam ebbe a cukrászdába bú felejteni, és tojáslikőrös-cukorba ölni az emlékeket. A találkozás legalább kellemes volt. örültem hogy láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése