Mici a rollereken kívül a bi- és triciklikért is oda van. Hajtani ugyan nehezen tudja, de erősen próbálkozik.
A probléma folyton abból van a tricikliknél, hogy a pedál és az ülés között fix a távolság, Mici lába meg bizony lassabban nő, mint a vágya arra, hogy tekerje a bringákat. Vagyis rövid a lábacska! Nem éri el rendesen a pedálokat. Ha el is éri, akkor meg erő nem marad a lábában ahhoz, hogy hajtsa.
Figyelve, ahogy próbálkozik eszembe jutott, hogy amikor gyerekek voltunk, milyen tuti háromkerekűnk volt. Helyes három kerekű volt, piros nyereggel, fehér fémvázzal, fehérre festett tele-kerekekkel. Egész nagy kölykök voltunk már és még mindig tudtuk hajtani, mert az ülésén előre is meg hátra is lehetett csúszni. Sőt! A hátsó két kerék tengelyére állva még rollerként is használható volt!
Így gondoltam teszek egy kísérletet arra, hátha megvan még a kis piros bicó.
Megvan!
Megvan!
Megrágta az idő vasfoga rendesen. A festése lepattogzott- köszönhető a nagybátyámék házában randalirózó kamaszoknak- az egyik kereket hegeszteni kellett, a pedálok és az első tengely furata kikopott. De ez még így is egy büszke tricikli, ami várja a felújítást, és azt, hogy végre megint a dolgát tegye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése