Egyik nap felkelve álmosan, csipásan, szipogva csoszogtam a kávé főzőig, gyártani a forró fekete nedűt, ami nálkül nem indul a nap.
Bögrék elő, kávés doboz előkeres, tejet kivesz hűtőből, bögrékbe tölti.... hopp! ez sok lett. Leinni a felseleget. Mikróba a bögréket, Három perc beállít. Zaccot ki, vizet tölt. Friss kávét betáraz, vissza a szerkezetbe. Gombot benyom. Vár. Vár. Vár. Na mi van? Vár. Mikró pityeg. Bögre kivesz. Vár. Vár. Kávé sehol. Na!! Mi van mááár? Hol a kávém? Teúristen!
Ez bedöglött.
Közben zajlik a szobában az élet. Mici kiront minden állatával, macijával, lovacskájával, hogy nízzünk tívít! Maci a kádból mászik éppen ki, Rikki visít a kiságyban. Ő is ki szeretne jönni.
Kávé sehol. Idegesen, hogy pont ma kell ennyire elvízkövesedni, pont ma nincs egy csepp tegnapi kávé sem, töltök bele egy kis ecetes vizet és várom, hogy történjen valami. Semmi. Úgy négy órányi ecetes öblögetés után végképp bedöglöttnek nyilvánítottuk a kávéfőzőt. Kávé sehol, és a reggeli szeánsz még hamvába sem halt. Szerencsére szomszédasszony kisegített. Élmény volt hallani a kotyogós főző kattogását, zizegését! Hát még az illat! Állva szürcsöltem délben az első kávémat. Minden rendbe is lett onnatól.
Másnap be is szeresztnk egy kotyogós főzőt. Olasz gyártmányú, fényes, aluminium csoda! Dizájn kiöntővel és kis ergonómikus huplikkal, a könnyebb fogásért, és a legfontosabb szív alakú panoráma tetővel! Hogy mindig láthassuk, ahogy bugyog kifelé a reggeli kávénk. Remélem nem olyan, mint egy Ferrari- szép, szép, de nem megy!
Eddig nagyon jól szuperál:-)
VálaszTörlés