Idén későn lett Húsvét. Sokat kellett várni rá. De csak eljött.
Különleges programmal kedveskedtünk a lányoknak. Jobban mondva Micinek. Szegény Rikki csak ücsörgő nézője lehetett az eseményeknek.
Ápipapa, nagy halom nádat hozott nekünk, hogy közösen tudjunk sárkányt építeni. Már télen Mici legnagyobb bánata volt, hogy ő nem tud sárkányozni. Egyszer- egyszer el is pityeredett e miatt. Mi vigasztaltuk, hogy télen nem lehet,de ahogy kitavaszodik, apa és anya az ő segítségével készít egy nagy sárkányt és elmegyünk sárkányozni! Eljött az idő, volt alapanyag. Húsvét szombatján leültünk a szoba padlójára sok varázs eszközzel és nekiláttunk építeni! Mici lelkesen szedte a nádról a leveleit, cipelte a madzagokat, nyomkodta a ragasztót. Mi pedig vágtunk, kötöttünk, ragasztottunk lelkesen.
Este összepakoltuk a szerszámokat, szendvicseket csináltam, megfőztünk másnapra.
Vasárnap indulhatott a menet! Felöltöztünk, bepakoltunk mindent a baba kocsiba és kisétáltunk a Nyúl dombra.
Ez egy nagy, füves placc a ráckevei Duna mellett. A rét az túlzás, a park szintén. Kutya futtatós, füves placc. Ez illik rá. De itt tágas tér van megröptetni a sárkányunkat.
Kis szakmai vita- Maci és köztem- után, a sárkány repült is az égen, majd lebucskázott. Mici a fejét fogva kiabált, hogy jaj a sákánom! De egy kis kínlódás, egy kis kötözés után repült fel az égbe, magasra egyre magasabbra. Mire át adtuk volna Micinek, hogy fogja egy kicsit egy széllökés ketté törte a derekát. Zuhant le mint egy szél tépázta pillangó.
De ilyen szépen repült:
nagyon jó kis vasárnap délelött volt:)
VálaszTörlés