2010. szeptember 15., szerda

Játszótér mizériák IV.


Erre az évre be akartam fejezni a játszótér bemutatóimat, de most az egyik kicsi játszira be kellett mennünk és nem hagyhatom ki! Több okból sem.
Először is mert nagyon közel van hozzánk, másodszor mert van hinta, sok hinta (Úniós szabályok szerint a 4 db. hinta az soknak számít.) És harmadszor mert van libikóka is!! Na  nem a hagyományos fel s alá billegő tipus, hanem a rugós, extra biztonságos, tuti színes és orrleverős/szájelharapós - szintén úniós elveknek megfelelő - fajta. Nem utolsósorban azért még, mert elbir egy felnötet is!


Ide azért nem jártunk a nyár folyamán, mert közel van egy forgalmas úthoz és bizony elég füstös. 
De ma a piacról jövet be kellett menni Micivel, mert nagyon bőgésre görbült a szája, hogy haza megyünk, pedig csak most indultunk. Miután kihintázta magát, "ana libikózzunk!" kiáltással, már ült is fel a játékra. Mit tehettem volna mást, Rikkit felénk fordítottam a kocsijával és felültem a másik oldalra. Innentől nem volt megállás! Mici hangosan sikongatva, kacagva ficergett a másik végén, én meg a magam 60 kilóját bevetve próbáltam magasra emelni! Persze egyszer csak elértük azt a pontot, ahol a libikóka megtorpan, és aki rajt ül felemelkedik majd visszahuppan. Ennél jobbat nem tehettem volna a lányommal! Visongva röppent a levegőbe minden alkalommal, még a lábát is szétterpesztette, ahogy felemelkedett! A környékbeli panelből meg kíváncsi arcok néztek kifelé, vajon milyen gyerek van lent, akinek ennyire jó kedve támadt.
Egy órányi "libikózás" után haza kellett indulnunk, persze volt sírás, meg nem megyek,  meg nem akajom. De azt hiszem megyünk mi még arra a játszótérre.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése