Igen, Lajosmizse. Micim hangosan kiabálta végig a városkán, mire megtaláltuk a panziót, ahol a nagy esemény megtörténik, amire hivatalosak voltunk. Mert a Google Maps csak nem ismeri a térképet, így jól belevitt minket a sűrűjébe!
Hosszú, hosszú hónapok teltek el készülődéssel, tervezgetéssel, találgatással. Még munkát is kaptam! Azaz a menyasszony megbízott, de erről majd később beszámolok profi fotókkal illusztrálva.
Először találgattuk, hogyan lesz az ifjak részéről, mi lesz, hányan lesznek, ki jön. Majd terveztük azt, hogyan lesz az egész a mi részünkről. Hosszú viták vigyük e a gyerekeket, majd még hosszabb viták pro és kontra miért vigyük illetve ne vigyük őket.
E közben folyton az éghez rimánkodtam, csak valami be ne üssön, hogy jó legyen a ruhám és Micié is, hogy Maci öltönye bírja még egy alkalomra tisztító nélkül, hogy ne legyem hűvös, és még sorolhatnám.
E közben folyton az éghez rimánkodtam, csak valami be ne üssön, hogy jó legyen a ruhám és Micié is, hogy Maci öltönye bírja még egy alkalomra tisztító nélkül, hogy ne legyem hűvös, és még sorolhatnám.
Végül nagy nehezen kisütöttük: mind megyünk! Mind a négyen. Nagymama-nagypapa eljön a lányokért hazahozza őket, mi pedig eltöltünk egy kellemes estét, három év után kettesben.
Hetek óta kötöttem, varrtam, szerveztem. Készült ruha Micinek, kiskabát Rikkinek, fátyol a menyasszonynak, hajdísz szintén neki és bizsu nekem. (még ezekről is írok csak győzzem) Rengeteget dolgoztam az elmúlt napokban a lányok alap szórakoztatása, és a házimunka mellett. Még sosem éreztem ennyire elpocsékolt időnek a játszótéren töltött perceket. De valahogy az utolsó órákban csak összejött, elkészült minden. Nagyszülők haptákban, lányok csupa csinosban, Maci öltönye ragyog, kis betonozás-vakolás rajtam és a ruhám is elég jó, szerencse hogy fekete.
Persze ez ideális lenne, ezért nem is így történt.
(folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése