2011. május 24., kedd

Laaaa-jos-mííííí-zse!!!! 2. rész

Egy szép közhellyel kezdhetném ezt a bejegyzést, de nem teszem. Találjátok ki mi jutott eszembe.
Röviden és velősen a dolgok csak nem álltak össze szombatig. A kabátkák lassan haladtak, a rőfösnél nem kaptam rózsaszín szalagot, és Rikki foga eldöntötte ő most akar kinőni. Sírós, nem alvós, anyába kapaszkodós kismajommá változtatva kisebb lánykám. Mindezt lázzal, nem evéssel tetézve. Ilyen nehezen nem nőtt még foga. (eltelt azóta pár nap a foga még mingig nem akaródzik áttörni) Ezt fejelte meg Macim egy alapos gyomor rontással.
Utolsó percig nem tudtuk hogyan lesz. Hónapok tervei egy pillanat alatt mentek füstbe, keletkeztek újak, vagy alakultak át a régiek percről percre. Közben a sok aggódó nagyi figyelte az eseményeket.
Szombat reggel 8 óra. Eldőlt a nagy kérdés. Rikki marad nagymamával nagypapával. Mi hárman megyünk és hogy maradunk e vagy sem az kialakul.
Bevágódtunk a kocsiba, és hajrá! Maci itinerjét kezemben tartva-Mici babájával, tigrisével, ivó kulacsával, kekszével egyetemben száguldottunk Lajosmizse felé. Elég gyorsan odaértünk követtük az instrukciókat, de nagyon eltévedtünk. Némi útba igazítás után ráleltünk a kúriára. Egy tucat rackát kerülgetve begördültünk a parkolóba.  Mindenki rettentő készségesen segített, magyarázott és üdvözölt. Amíg a többi vendég nem érkezett meg, lepakoltunk és mentünk tejfelezni.
Csudaszép ez a hotel. Hatalmas park, ápolt gyep, apró tavacskák, árnyas fák. Van itt minden. Kis ösvény a 100 éves hárshoz, tündér járta árnyas liget az öreg tölgynél, kacsa mama vezeti a gyermekeit a tóba, rackajuhok legelik a pipiteret az árok parton. Bivaly és szürke marha hűsöl a nyárfák alatt. 
A vendég sereg pedig napernyők alatt iszogatja a hűsítőket. Micit elvarázsolta.
A tejfelezést öltözködés váltotta. Belebujtunk az ünnepi csinosba, amit annyit készítgettem, és puccba vágva róttuk a ligetekben a köröket. Mici únta, három évével neki ez csak sok idegen akiket sosem látott.
A hotel játszótere, a kacsák és koi pontyok érdekesebbek számára. De rettentő büszke vagyok rá, nagyon okosan végigülte a szertartást, a kötelező köröket. Kedvesen kopogott a cipőjével mindenkinek, aki  megkérte erre a mutatványra.
A vicces fotózást követően Micit kicserélték. Szaladt, ugrabugrált, sikongatott kopogtatta a cipőcskéit mindenki nagy örömére. Vagy háromszor is visszamentünk vicces-fotót csinálni. Felszedte a földről a konfettiket és szórta mindenfelé, hangosan sikongatva mellé. Majd menjünk tejfelezni kiáltással megkaptam az ukázt, és mentünk, mentünk, mentünk. Ki a kapun, a legelőre és felfedeztük a bárányokat, bikákat. Pipiteret szedtünk és kiabáltunk a bivalynak. Meglestük a friss házasokat fotózás közben.
Remekül telt az idő, csatangoltunk ketten Micivel a ligetek között egészen vacsoráig. 
Elfáradt kisnyulam fél 11-ig bírta a gyűrődést. Maci vállára borulva nagyokat pislogott, és a három évesek őszinteségével kérte, hogy menjünk aludni. Sajnáltuk, hogy asztalt kellett bontanunk, de ki tud ellenállni egy álmos kislány kérésének, miszerint az ágyikómban szejetnék, apa. 
Így fájó szívvel, bevallom egy kicsit csalódottan, elköszöntünk és hazahoztuk abba az ágyikóba a kopogós cipőst. 
(folyt. köv.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése