Már olyan régóta vágyom kenyeret sütni. Igazán költséges hobbi a kenyérsütés. A liszt, az idő, a felhasznált energia mind összesen drágább, mint egy bolti sima félbarna. Na igen, lehet azzal jönni, hogy egészséges, mert nincs benne állományjavító (megsúgom hogy van), nincs benne fényesítő por, morzsálódásmentesítő adalék, barnulási együttható adalék és egyéb csodák, amik ártalmasak.
Én egyrészt kiváncsiságból sütök kenyeret- tudok e ha rá lennék szorulva- másrészt ma éppen nincs kenyerünk itthon. Igen hanyag édesanya az akinek nincs kenyere egy hosszú ünnep utolsó napján, de én tudok sütni! Neki is álltam.
A kísérlet lényege, hogy lehet e cserépedényben kenyeret sütni. Hosszú előtanulmányok után kiderítettem hogy igen, lehet. De valahogy sosem vitt rá a mersz, hogy belevágjak. Ma a szükség és a kíváncsiság megtette együtt a hatását. Kenyeret sütök!
A receptet Limarától kölcsönöztem- köszönet érte! Kicsit más lett azért, mert nem volt öregtésztám, ennyit nem sütök kenyeret, hogy érdemes legyen a hűtőben tartanom. De egy másik (bocsánat elfelejtettem melyik) recept kovászával elegyítettem és így született meg a tésztám.
Majd hagytam kelni.(de íme egy kovászrecept szintén Limarától)
Ezután, ahogy (szintén) Limara teszi megformáztam a veknit. Hááááát nem egy mestermű!
Végül a nagy jénai helyett egy beáztatott római tálba tettem.
Ilyen lett a végeredmény 45 perc fedővel, majd 25 perc fedetlenül sütés után:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése