2011. november 6., vasárnap

Pöttyös Panni

Fura élményben volt részem  a hétvégén. 
Színházba vittem Micimet. Jó, csak gyerek előadásra, és nem is volt egy csúcs színház, egy csúcs társulattal. De a Pöttyös Panniért, bármit megtennénk. 
Ugyanis Mici bolondul érte. Csillogós szemmel hallgatja esténként, ahogy Panni és barátai, az ovisok- hangsúlyozom: Az Ovisok!- mennek a termelő szövetkezetbe szüreti mulatságra, és a lakótelepi rusnya fiak garázdálkodását.
Egyszóval Pöttyös Panni a sztár. 
Gondolom sokan gondolnak, velem együtt, boldogan a kislány korukra, amikor a puha lapú vagy egyesek a kemény kötéses, nagybetűvel írt könyveket olvasták. Szerettem volna ezt az élményt kihasználni és a lányomnak, majd a másiknak is ha eljön az ideje, átadni. Micinél teljes a siker.
Sajnos elég rossz élménnyel távoztam a színdarabról. Félreértések elkerülése végett leszögezném, hogy remek kis darab volt! Kedves, egyszerű olyan, amit egy három éves is simán megért. Nem egy eget rengető, zseniális, katartikus dráma, de egy vasárnap délelőtti, művelődési házi előadásnak pont megfelelt!
A bajom a nagyérdeművel volt! 
Ugyanis valahogy elfelejtett a Tisztelt Közönség viselkedni. Vagy csak én vagyok finnyás? Hová tűnt a régi, 60-as évek beli filmekből olyan jól ismert színházba járó melós? A teklagyöngysort viselő esztergályoslány? Vagy a öltönyös, hajógyári, lakatos fiú? 
Pedig ez itt  Csepel, ahol elvétve találni a Felső Tízezerhez tartozókat. Aki ha akad is közülük, nem a művházba fogja vinni a gyerekét színházba. 
Röviden, kibuktam a nyak nyújtogató, trécselő anyukákra. Arra, hogy a kislányom alig látja a mozgást, mert anyu a nagy fejét nem húzná lejjebb, és eszébe sem jutott volna hátranézni, vajon felnőtt vagy gyerek elé ül e le. Törvényszerű, hogy egy gyerek előadásra sok gyerek érkezik, felnőtt kísérettel. Az egy főre eső gyerekek száma bőven meghaladta a kettőt, majdnem a hármat is! 
Ezért nem értem, hogy miért nem figyelmesek csak egy picit a másikra. Hiszen ők édesanyák, és a kisgyerekük miatt vannak ott, mint az összes többi felnőtt. Itt kis kölkökről volt csupán szó. Nekik szólt. Róluk szólt. Nem anyuról. Megérdemeltek volna egy csöppnyivel több figyelmet. 

Nos, azért akit érdekel a dolog annak a figyelmébe ajánlanám: 
Pöttyös Pannit, a Szösz Színház előadásában

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése