2010. december 1., szerda

gerincút

Mostanában sok látvány akad az ablakunkból nézve. Markolók, munkagépek mindenütt. Naponta több kamionnyi földet hordanak el. És mind itt robog, berreg, zakatol az orrunk előtt.
Út épül.
Nagyon régen épül már. Tipikusan ez a "soha nem készül el" projekt. Maci kisfiúként folyton ezt hallotta, otthon, iskolában, mindenfelé: majd ha megépül az új út nem lesz ilyen forgalmas a másik kettő! Eltelt vagy harminc év. Egyik nap egy Hofi kabarét néztünk, valamikor a 70-es évekből, még ő is poénkodott ezzel az úttal.  Amikor elkezdték még nem is léteztem. Sőt még a testvérem és Maci sem!
Azóta volt egy rendszerváltás, taxisblokád, kapitalizmus lett, meg demokrácia, pártok-kormányok váltották egymást, de az út épült (pontosabban nem épült) folyamatosan. Az új út helyét benőttek a fák, növények ezalatt a harminc-egynéhány év alatt. 
Amikor ideköltöztünk örültünk a kilátásnak, mi fákat bokrokat kertet látjuk, nem a HÉV-et, és nem a gyárat. És az ablakból nézhetem, ahogy tövestül kitépik őket, és szétszaggatják a helyüket.
Micinek persze tetszik a markoló, az úthenger, szereti mert olyan, mint a mesében, amikor Bob, Muki, Guri, Marci és a többiek építkeznek. Nekem annyira nem tetszik. Sajnálom a ligetet, igaz nyárfás volt de akkor is zöld. Sajnálom a mogyoróbokrokat, a gesztenyefákat. Most itt tartanak:




1 megjegyzés:

  1. Hát igen 30 évvel ezelött már elkezdték építeni, újjabb 30 év és kész is lesz:)

    VálaszTörlés