Játszótér mizériák VI.

A nehéz kezdet ellenére, úgy látszik mégis szép, napos és hosszú őszünk lett. Így a játszótér látogatásokat nem rekesztem be. Inkább folytatom. 

Ezt a teret mindenki ismeri, aki a Petőfi-híd környékén jár. Ismeri, de nem biztos, hogy tudatosult is benne hogy létezik. Lehet, naponta elmegy mellette és mégsem. Pedig nem bújik el a hatalmas platánok közé. Napos, nyitott, csak nem épp feltűnő a városi forgalomban. A híd tövében van. Egy nyugalmasabb helyen a Duna parton, ott ahol a sietős városi népeknek csak ritkán akad dolguk.

Már jártunk itt azelőtt is Micivel. Még úgy is, amikor Rikki csak gömbölyödött. Tulajdonképpen egy remek játszi. Csupa mászóka, lehet futkosni. Ellenben anyuknak nincs hová ülni. Összesen két pad van az elkeritett részen belül.  Így az anyukák ácsorognak, vagy a homokozó facölöpjein üldögélnek. A legrosszabb benne az, hogy nem vigyáznak rá azok akik ott játszanak.  A játékok között szemét van, cigaretta csikkek mindenütt,a hinták leszaggatva, a mászóvárak összefirkálva.

De ami egy kétévesnek kaland, az a Duna. A mászókáról ugyanis lelátni a Duna partra. Hajók, csónakok, madarak úsznak föl s alá a vízen. Elbűvöli őket. Főleg ha közben lehet kiabálni a kapitánybácsinak, hogy bele fog esni a kocsija a vízbe, ha nem vigyáz. Sajnálom, hogy az uszályok- pardon, tolóhajók kapitányai nem hallották, ahogy Micim barátnéjával karöltve kurjongat nekik.

Azért a játszótér megálmodójának volt annyi fantáziája hogy ez a mászóka tulajdonképpen egy hajót formáz. Ha nem is tökéletesen, de van kormánya, hídja. Szerintem csak a zászló hiányzik  róla.

A másik nagyon vonzó játék a csigás homokozó. Ez egy magas torony aminek a két oldalára egy-egy kötélhurok van csigára akasztva. A kötélen egy vödör és lehet fel le húzogatni, mint a maltert a kőművesek. Eltelt egy idő mire Miciék rájöttek mi is az és mit lehet csinálni vele. Mindenesetre jól szórakoztak mire kisakkozták a csiga használatát. Nagyon komolyan, igazi két és fél éveshez méltóan huzigálták a vödröt.

Utolsó szenzáció a madarak voltak. Szemtelen, városi varjak. Három dolmányos varjú ücsörgött a játszótér és a focipálya közti kerítés tetején. Szemeztek velünk. Nem kellett megmutatni nekik, hogy étel van nálunk. Ők tudták. Egy-egy méteres reppenéssel jöttek közelebb és közelebb. Nem zavarta őket két kislány akik egészen a lábuk alatt ugráltak és kiáltoztak, hogy kááárrr, kááárr! Koncentráltak, hátha potyázhatnak. Egészen közel lehetett menni hozzájuk.

Mindent egybevéve egy nagyon jó délelőttöt töltöttünk itt. Immáron sokadszor.