2010. október 4., hétfő

A tricikli ügy - 2. rész

Megkésett bejegyzések következnek.
Jobb későn, mint soha:

Megérkezett!
Minap szüleim nálunk jártak. Nagypapa lelkesen cipelte fel a másodikra a sok- sok holmit, amit nekünk hoztak. A lekvárok, zöldségek és gyümölcsök között ott trónolt, neki méltó helyen, a kisbicó! Amikor Mici meglátta már ugrált is örömében, hogy ő ráül, mert az az övé. Ahogy a frissem festett piros-fehér kerekek padlót értek vagy 16 kiló pattant rá, és lelkesen tekerni kezdte a pedáljait.

Azóta minden nap levisszük, és azóta mindennap hallgatjuk a hisztit, amikor valamilyen másik gyerek ráül. Mici minden alkalommal kijelenti, hangosan, jól érthetően: Szállj le! Ez az enyim! 
Van akinél bejön, van akinél nem.

Az egyetlen baj a triciklivel az, hogy nem olyan gyors, mint egy kis műanyag motor. Ugye ezt hajtani kell olyan gyors, amilyen gyorsan hajtják, a kismotor meg egy lökéssel száguld. Szóval ha motoroznak a játszótéren, akkor Mici kissé lemaradva teker a többiek után. De rém büszke, hogy ő "bicizik" mint a nagyok!

3 megjegyzés: