ikeja

Tegnap családi programként egy Ikeja látogatást terveztünk be. Gondoltuk csütörtök délelőtt csak nincs tele az áruház, levásároljuk a fenyőfát, és eszünk valami híres, svéd gasztrócsodát. Na, nagyot tévedtünk. 

Reggel elszáguldottunk a nagyi-oviba. Otthagytuk a két gyereket, mi pedig elmentünk a budaörsi kék-sárga létesítménybe.

A karácsony fa-visszaváltó akció keretében ránk ruháztak egy ajándék utalványt. Ettől próbáltunk megszabadulni. Sikerült is egy csomó hasznos Limpát, és Smörgast vásárolnunk.

Miután kivásároltuk magunkat beültünk ebédelni az Ikeja menzára. Annyit dicsérgették, így ideje volt megkóstolni, mit is tud a nagyüzemi svéd konyha.

Nos, illik szidni az angol konyhát, hogy így vacak, úgy rettenetes, mert ezek nem tudnak főzni. Hát meg kell állapítanom, hogy a svédek sem. 

 Annyira nem volt rettenetes kulináris élmény, de olyan emlékezetes sem, hogy vágynék vissza. 

Az első, ami szembetűnik, hogy csütörtök délben sokan vannak. Mi viszonylag korán, úgy déli 12 körül érkeztünk a hosszú fém polchoz, ahol a tálcát lehet nyugtatni. Tulajdonképpen egy jobb fajta menza az egész. Még a konyhás nénik is ugyanazok a kedvetlen nőcik. Hátul két szakácsgyerek ügyködik, de amíg vártuk a kaját inkább csak a csajokat stírölték főzés címszó alatt.

Az étel választék elég bőséges. Öt féle meleg étel fogás volt. Csirke, hal, húsgombóc-alá gömbölyű bélszín roló- valami vega kaja és szarvasburger. 

Sőt! Látványra mind nyál csorgatóan jól néz ki. Húsgombócot és lazacot kértünk, kávéval. A lazac valami kapros masszával volt töltve, aminek nem volt semmi kapor íze, sajtos szósszal, brokkolis-spenótos körettel és párolt répával. 

 Nem estem hanyatt az ízétől. A répa, a köret és a hal is sótlan volt. De nagyon. Persze egészséges élet meg minden. Tudom. De só nélkül, szó szerint szar az étel és élet is. (lásd. Magyar népmesék idevágó része a legkisebb király lányról meg a sóról.) 

Így felszerelkeztem egy marék instant sóval és mocskosul megsóztunk mindent. Innentől az élvezeti értéke nőtt, kivéve a répának. Sajnos hiába is szeretem a párolt zöldségeket a sótlan vízben főtt répa nem tartozik az élvezhető ételek csoportjába.

Amíg a kávénkat fogyasztottuk elképedve láttuk, hogy az alig 3-4 emberes sor, amiben álltunk, hosszan kígyózik végig az étteremben egészen a vásári polcokig. 

Telis tele minden emberrel. A legfurább, hogy az emberek majd 90%-a nő, és ezen belül nagyjából a 70%-a kismama. Méghozzá egy vagy több gyerekkel a sorban álldogálva. Megállapítottam, hogy csak én vagyok akkora hülye, hogy minden napra főzök a családnak. Talán mert messze van az Ikeja. Vagy mert nincs kocsink, amivel pikk-pakk el tudnék röppenni a srácokkal egy jó Ikeja húsgombócra.

Mindent beszámítva és összegezve, egy remek kis napot sikerült töltenünk a lapra szerelt, északi csodák kis szigetén. De nem vágyom újabb ikeja gasztró élményre.