a legkisebb királykisasszony 5. - rendhagyó rész kórházról, betegségről, 5 napról darabokban. II. darab

3. nap

Kellemesnek ígérkezett az éjszaka, de nem volt az. Rikki folyton megébredt. Valami mindig zörgött. Valaki mindig sírt. Az éjszakai fény a pofámba világított. A szobákat összekötő nagy, kerek ablakok nyomasztottak. Folyton azt éreztem, hogy néz valaki, pedig mindenki próbált aludni egy kicsit ki széken, ki ágyon. 

Hajnalban a nővér ismét egy zacsival ajándékozta meg a kislányom és egy adag antibiotikummal. Persze Rikki annyira megsértődött, hogy nem akart aludni egyedül. Mellém kéretkezett.

Reggel nyolckor elzsibbadva, egy tócsa pisiben ébredtem. A zacsi nem túl jó megoldás. 

Az első öröm akkor ért, amikor Rikki délután már az ötödik üveg bébiételnél tartott. Szabályosan habzsolt. Örültem, eszik a gyerek! Maci is  boldog volt.

Estére ketten maradtunk a szobában. Szomszédunkat hazaengedték. Mi maradtunk. Egész hétvégére. Kihasználtuk. Kettesben pancsoltunk, vacsiztunk, majd elringattam. Sőt a szokásomtól eltérően pizsibe bújtam és próbáltam pihenni. Este 10-ig olvastam. Ilyen sem volt már vagy két éve. Pedig a Lem könyv érdekesnek ígérkezett már egy éve is, amikor kezdtem olvasni.

4. nap.

Szombat. Teljesen kihalt az osztály. Akit lehetett kimenővel hazaküldtek. Szinte minden szobában egy egy beteg maradt. A pelenkamérlegelés, etetés, itatás mellett az anyukák beszélgettek. Mindenféléről. Ki miért van itt, honnan jött, ilyesmikről. A gyerekek hiába betegek azért csak gyerekek. Rohangáltak játszottak mintha csak egy tábor lenne az egész, és a kis műanyag pöckök a kézfejekben csak kis piercingek. A nappalok gyorsan teltek, csak az esték nem. Este mindenféle kezeléseket kapnak az aprók. Sok- sok sírás, könyörgés, hüppögés, amit hallgatni éppolyan rossz, mint átélni. Rikki is felsírt amikor este jött a nővér az antibiotikummal. De azonnal vissza is aludt. 

5. nap

Vasárnap. Rikki jó kedve nem tartott sokáig. Hisztis, sírós napja volt. Lebontotta a pöcök körüli kötözést. Újra kellett kötni. Alig akart enni. Szinte egész nap csak ivott.  Megfordult a fejemben, hogy mi van ha ez a két nap csak átmeneti javulást okozott, mi van ha romlott a helyzet. Persze orvos csak délben látta. meg nem nyugtatott. Majd holnap mondta, holnap úgyis megvizsgálják minden rendben van e. A szomszéd szobákban a kisfiúk torokfájásra panaszkodtak, pedig csak kivizsgáláson voltak. Remek, gondoltam még visszakap valamit ez a lány! Délután jött Maci ruhával, étellel. Meséltem neki, milyen napja van ma Rikkinek. Biztos a hó, mondta.

6. nap

A hó! Igen, az volt a baj. Ahogy elkezdett csendben havazni, sírós lánykám meg is nyugodott. Sőt a reggeli pisi gyűjtő túrát is csont nélkül vette. Vártunk, vártunk. Kint a padokon ücsörögtünk néztük a futkosó gyerekeket, a fel-alá járkáló nővéreket, orvosokat. 

10.00, szól az egyik nővér, hogy vigyem át ultrahangra Rikkit.

Nehezen, de bejutottunk. A doktornő áradozott, milyen szép neve van ennek a lánynak, hogy már vagy két éve nem járt nála ilyen névvel gyerek! Kiről kapta a nevét, nagymamáról, ugye? Majdnem mondtam, a szép nagymamájától! Amúgy rendben a baba, nincs semmi baja, sőt! Nem csak a neve szép! 

10.50 körül, megérkeztünk a szobába jött is az orvos, egy csomó medikával. Fura csak nők lesznek gyerekorvosok? Megvizsgálta, beszélgettünk. Kérdeztem, hogy nem engedne e minket haza, mint anyuka én csak féltem a lányom. Láthatóan jobban van, nem örülnék ha itt szedne össze valamit, mint a szomszéd szobában a fiúk. Persze mondja, ha a fülész elengedi mehetünk. Kettő után beszélünk.

Lassan teletek az órák. Közben megetettem Rikkit, elmentem az ebédért, új lakó költözött a szomszédos ágyra. Egy másfél éves, aki nem akar enni, és folyton fogy. Anyukája szerint nem is folyton, de a háziorvos beutalta, mert az tarthatatlan, hogy másfél éves és 10 kiló. Mindegy is, vártam a két órát.

14.00 vizitelnek. Egyszer csak bejön a főorvos, bemutatkozik a új betegnek. Kérdezgeti, majd kifelé menet mondja nekünk, magukat meg hazaengedjük, jó? De még mennyire, feleltem. Gyorsan telefonáltam mindenkinek, hazamehetünk. Maci négyre jön értünk. Lassan telnek az órák. Kiszedik Rikki kezéből a dugót, elkészül a zárójelentés. Négyre berobog Maci. Addigra összepakoltam már mindent. 

17.00 otthon vagyunk. Mici hason csúszva jön felém. A folyton elesős műsort adja elő, annyira örül. Mi is. Rikki hangosan sikongat, majd csendben elmélyed a játékai között. Végre otthon.