2011. január 26., szerda

a legkisebb királykisasszony 5. - rendhagyó rész kórházról, betegségről, 5 napról darabokban. I. darab

1. nap
Belázasodtak. Mindketten. Adtunk csillapítót - ahogy Mici mondaná - a lányoknak, és másnapra mintha elfújták volna. Se láz, se rosszkedv. Igaz Rikki kicsit étvágytalan és alvós volt. Na azért para-mami lévén felkerekedtünk, hogy orvoshoz vigyük őket. Másnap reggelre pisimintát kellett vinnem a laborba.
2. nap
Hajnali 6 óra. Pisivel, papírokkal, felszerelkezve mentem a helyi SZTK-ba. Kivártam mind az 48 előttem állót. Beadtam majd hazamentem. Otthon minden rendben volt. Ettek ittak, játszottak. Láz senkinél. Jött sógorném én meg ismét nyakamba vettem a várost. SZTK.
Gyerekorvos. A rendelőben ezer gyerek krákog, visít, orrot fúj. Orvos nézi, csóválja a fejét. Nem jo, nem jó. Be kellene vinnem Rikkit a Heimpálba. Izzadni kezdtem meg remegni. Mivan? Kórházba? Minek, nem beteg. Kicsit taknyos, eszik iszik. Na jó, többet alszik mint szokott, de... jó beviszem megvizsgálják. Biztos csak rossz pisit vittem, majd ott ismét néznek és hazajövünk.
11.00, előkerítettem szomszédasszonyom. Bevinne e minket. Persze, lent találkozunk mondta. Összepakoltam. Mindent, pár váltás ruhát, pelenkát, kekszet, teát. Micit magamhoz hívtam. Kislányom anyának el kell mennie Rikkivel a kórházba. Majd jön, addig legyél jó. Apa nem sokára hazajön.
11.50, elszáguldottunk a végig a Szabadkikőtői úton, a Hungárián a Népstadionig. Közben százfelé telefonáltam, apának, nagyszülőknek. Amikor beértünk alig beszéltem a pultnál ücsörgő nővérrel már mennünk is kellett az orvoshoz. Szinte várakozás nélkül. Megvizsgálta a doktornő Rikkit. Anya-mondta- bent kell maradni. Fertőzése van a kislánynak. Menjen..... nem is nagyon hallottam csak amúgy félig- meddig merre menjek. A kézremegésem állandósult. Basszus, bent kell maradni. Vénás antibiotikum... kavargott a fejem. Elcipeltem a fülészhez, onnan a G épületbe fel a 2.ra. Vártunk, vártunk nővérek orvosok jöttek mentek kérdezgettek. Hát anya maradni kell. 
13.30, a leghátsó szobában ücsörgök Rikkivel és egy másik anyukával meg a kicsi fiával. Rikki kézfejéből műanyag cső kukucskál, gézbe pólyálva. Cuccaink szanaszét, fejemben kavarognak a dolgok. Maci hívott eldobott kapát-kaszát ijedtében. Ő is remeg-gondoltam. 
Vizit után jött az orvos, a nővér. Pisi kellene. Kis zacsit kapott Rikki, hogy abba pisiljen. Persze vagy ötöt. Mert kizárólag a zacsi mellé pisit. Helyes, szőke, alig 20 éves nővérkénk van, folyton jön, hogy pisilt a lányzó, Nem mondom, még nem. Vagyis igen mellé. Új zacsi. Új próba. Pelenka mérlegre, én meg könyvelem, hogy nulla egész tiz század gramm, az tíz deka, mínusz a pelenka, az 6 deka pisi. Ivott ma kérdezi a nővér, igen feleltem. Mennyit nem tudom egy pohár csipketeát. Jó itassam. Rikki jó gyerek iszik is. 
16.00 körül jön Maci. Hozza a cuccainkat. Kaját, pizsit, kanalat, villát, könyvet. Rikki sírdogál. Hiányzik neki a keze. Bekötve kis kesztyűbe húzva, apró buktának látszik csak. De fogni nem tud vele. Ezért sírdogál mérgében, én meg cipelem. Amikor Maci elment még keservesebben sír. Apa elment, mondom neki. Mi maradunk. Majd holnap jön megint.
18.00 körül ücsörgök az ágyamon- egy a napóleoni időkben készült fotelágyon, talán annyira nem régi, de hogy 40 éves van az biztos. Rikki már az álmosságtól sír. Alvósba öltöztettem, és elringattam. 
22.00 kor jött a nővér és egy tűt nyomott az alvóm kezébe kötözött dugóba, Rikki nyekereg de olyan fáradt, hogy fel sem ébred. Még négy nap.
folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése